Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 31 helyzetben volt; hogy a vádlott ezt a kölcsönadáskor tudta, s a vele szerződő sértett fél szorult helyzetének kihasználásával kölcsön nyújtása fejében olyan vagyoni előnyt kötött ki a maga javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja. Helyes következtetéssel állapították meg tehát az alsóbbfokú bíróságok azt, hogy a vádlott a sértettel uzsorás szerződést kötött. Minthogy pedig a való tények szerint a vádlott az uzsorás vagyoni előnyt oly uzsorás szerződésben kötötte ki a maga javára, amelyben az előlegezett szolgáltatás tárgya pénz : a vádlottnak a vád alapjául szolgáló valónak elfogadott tette kimeríti az 1932 : VI. tc. 5. §-ának 1. bekezdésében meghatározott vétség összes tényálladéki elemeit, az tehát bűncselekmény. Abból a való tényből, hogy a vádlott a sértettnek 25 P-t két napra 5 pengő mellett adott kölcsön és télvíz idején még a téli kabátját is zálogba adta, a kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságoktól eltérően nem a sértett könnyelműségére, hanem szorult helyzetére következtetett, mert a való tényállás szerint a sértett végrehajtástól való félelmében és ezt elkerülendő, tehát kényszerhelyzetben vette fel a vádlottól a kölcsönt, már pedig könnyelműségről csak abban az esetben lehet szó, ha a kölcsönnek magas kamatra való felvétele kényszerítő szükség nélkül történik. Az a körülmény pedig, hogy az ellenszolgáltatást nem a vádlott kérte a tényállásban megállapított mértékben, hanem azt a sértett maga ajánlotta fel és a vádlott azt csak elfogadta, a vádlott bűnösségének megállapítása szempontjából közömbös, mert azáltal, hogy a vádlott a sértett ajánlatát elfogadta, a sértett az ellenszolgáltatás teljesítésére éppúgy kötelezve lesz, a kikötés tehát éppúgy megvalósul, mintha az ellenszolgáltatásnak megállapított mértékét a vádlott kérte volna a sértettől. Mindezeknélfogva az alsóbbfokú bíróságok a vádlott bűnösségét jogi tévedés és a törvény megsértése nélkül állapították meg . . . 31. A Bp. 326. § 1. 'pontjának az a rendelkezése, hogy jelmentő ítélet hozandó, ha a vádbeli bűncselekmény tárgyában korábban már jogerős ítélet volt hozva, a büntetőparancs kibocsátása iránti eljárásban olykép nyer megfelelő alkalmazást, hogy meg kell tagadni a büntetőparancs kibocsátását, ha ugyanazon cselekmény miatt előzőleg már büntetőparancs bocsáttatott ki, amely jogerőre is emelkedett. (Kúria JEH 1933. dec. 15. B I. 5347/1933. sz.) Indokok .... K. Lajos 1932. június 27-én ügyvéd útján feljelentést tett az edelényi járásbíróságnál rágalmazás vétsége miatt F. Mihály ellen azért, mert az őt 1932. június 22-én gyujtogatónak nevezte és azt mondotta, hogy ő 4 q búzát kínált C. Mihálynak, hogy gyújtsa fel a feljelentőnek bebiztosított tanyáját. Ugyanő 1932. június 24. napján a királypusztai csendőrörsnél is feljelentette F. Mihályt becsületsértés címén azért, mert ez 1932. június hó 22. napján őt azzal fenyegette, hogy «te gyújtogató, akárhol talállak, leváglak mint egy kutyát». A csendőrörs ezt a feljelentést július hó 4. napján az edelényi járásbírósághoz tette át. A járásbíróság, ahol ez a két feljelentés külön főlajstromszámot (B. 2478 és B. 2551) kapott, az előbb említett feljelentés folytán 1932. október hó 9. napján rágalmazás miatt, 1932. október 30.