Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

28 Büntetőjogi Döntvénytár. állapította meg, mert a vádlott nem maga töltötte ki megállapodásellenesen a kérdéses váltót, hanem a pénzintézet illetékes hivatalnoka által töltette ki. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint ez a körülmény nem akadálya a Btk. 404. §-ában foglalt tényálladék megállapításának. Ugyanis (. . . Mint a fejben ...)... 28. I. Nemcsak cselekvésben állhat a bűncselekmény előmozdítása; a cselekmény végrehajtásának sikerét szolgálhatja a szándékos mulasztás is, ha az a tett végrehajtása számára előnyösebb helyzetet teremt. — 77. Fogházbüntetés tartamának meghatározása gyilkosságban való bűnsegély esetében, mikor a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alapján felelősségre vont vádlott időközben felnőttkorúvá vált. (Kúria 1933 nov 29 B n 3345/1933. sz.) Indokok : . . . A vádlott és védője azért tartják sérelmesnek a bűnösség megállapítását, mert a vádlott, ha tudott is arról, hogy R. Pálné és társa az ö apját fel fogják akasztani, utóbbiak tevékenységét cselekvőleg egyáltalában nem mozdította elő. Ámde ez alapon a bűnösség megállapítása jogszerűen nem kifogásolható. A bűncselekmény előmozdításának ugyanis nem szükségszerű előfeltétele, hogy az bizonyos tevésben, cselekvésben nyilvánuljon, mert a cselekmény végrehajtásának sikerét szolgálhatja kétségkívül valamely szándékos mulasztás vagy tétlen magatartás is, feltéve, hogy az a tett végrehajtása számára előnyösebb helyzetet teremt. Már pedig adott esetben alig férhet kétség ahhoz, hogy a gyilkosok munkájának zavartalan végrehajtását bizonyos fokig előmozdította az is, hogy a vádlott, bár előzetesen be volt avatva a R.-ék tervébe, apját az őt fenyegető veszélyre nem figyelmeztette, másrészt pedig jelenléte dacára közömbösen hallgatta az életéért küzdő atyja segélykiáltásait és nem akadályozta meg akár segélykiáltással, akár tőle telhető egyéb módon a tett végrehajtását, holott erre mint gyermek, az erkölcsi törvények szerint kötelezve lett volna. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alapján felelősségre vont és időközben felnőttkorúvá vált vádlott fogházbüntetésének időtartamát azonban a kir. ítélőtábla túlszigorúan szabta meg. Mert bár a kir. ítélőtábla helyesen domborítja ki ítéletének indokolásában, hogy az időmúlás folytán (13. év) most már elvesztette jelentőségét az a szempont, mely az intézkedés megválasztásánál a fiatalkorú bűnöző jövőbeli erkölcsi fejlődésére van tekintettel, mégis az időközben felnőttkorúvá, sőt meglett emberré vált vádlott bűnösségének megítélésénél sem szabad a bűncselekmény tárgyi súlyának túlságos jelentőséget tulajdonítani, hanem itt is éppen a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok szellemének leginkább megfelelő azt az eljárást kell követni, mely a változott körülmények mellett is az alanyi bűnösség fokára befolyással bíró körülményekre (Bn. 18. §, 26. § harmadik bekezdése) helyezi a fősúlyt, és azok hatását a bűnözés időpontjának megfelelően szemléli és értékeli. így vizsgálva a vádlott magatartását, elsősorban azt kell figyelemre méltatni, hogy nem az ő agyában fogamzott meg a bűnös gondolat, hanem az anyjától eredt az, tehát éppen attól, aki elsőként lett volna hivatva a fia erkölcsi felfogását helyes irányba terelni; figyelembe kell venni továbbá, hogy a -cselekményt 15 éves korában, tehát olyan korban követte el, amikor a fejlődés