Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. alatt levő egyén még könnyen befolyásolható ; figyelembe kell venni, hogy ő egy darabig ijedten tiltakozott a bűnös terv ellen, és csak anyja rábeszélésére nyugodott bele a dologba, végül, hogy a tett végrehajtása alatt teljesen tétlen magatartást tanúsított, és annak előmozdításába cselekvőleg egyáltalában be nem folyt. Mindezek a körülmények, figyelembe véve még azt is, hogy a vádlottnak e fiatalkori bűnéért 13 év múlva meglett férfi korában kell vezekelnie, és reá nézve már majdnem az elévülés feltételei is beállottak, továbbá, hogy az esemény színhelyének a szomszéd tanyáktól való nagy távolsága miatt a felnőttkorú tettesek szilaj elszántságával szemben ő is alig lett volna képes esetleges ellentállásával a bűnös tettet megakadályozni, lényegesen enyhítik a vádlott bűnösségének fokát, és ha másfelől súlyosan is esik latba a vádlott terhére, hogy nagyot vétett a szülő iránti köteles szeretet ellen, mégis a kir. ítélőtábla által kiszabott öt évi fogházbüntetés túlszigorú és ezért a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének a vádlott büntetése kiszabására vonatkozó részét megsemmisítette és e vádlott büntetését mérsékelte . . . = Kúria : Bűnsegéd az apa, aki gyermekének a mostohaanya által történt bántalmazását tétlenül nézte, amivel szülői kötelességét oly módon mulasztotta el, hogy az bátorítólag hatott a mostohára (BDtár XVII. 85.). 29. Ha a bűnvádi eljárás folyamán sértetti minőségben senki sem jelentkezik, a bíróság nem folytat hivatalból ez irányban kutatást. Csak a bíróság előtt ismeretes sértettet kell felszólítani a vád átvételére, egyébként a törvényben megszabott határidőig csupán várni kell, hogy az érdekeltek sértetti jogaik gyakorlására jelentkezzenek. (Kúria 1933. dec. 4. B I. 584/41933. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla felmentő ítéletét, amelyben a közvádló megnyugodott, a törvényszék az elhalt sértett ismert, de az eljárás folyama alatt sértettként fel nem lépett és csupán a felmentő ítélet meghozatala után hivatalból kipuhatolt hozzátartozóinak, valamint az ismeretlen helyen tartózkodó hozzátartozók részére kirendelt ügygondnoknak rendelte kézbesíteni azzal, hogy az ítélet ellen, a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, semmisségi panaszt jelenthetnek be. Az ismert helyen tartózkodó hozzátartozók az ítélet ellen jogorvoslattal nem éltek, ellenben az ismeretlen helyen tartózkodók részére kirendelt ügygondnok semmisségi panaszt jelentett be. Ezt a panaszt, mint elkésve bejelentett jogorvoslatot, a kir. Kúria a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdéséhez képest visszautasította. A Bp. 52. §-ának rendelkezéséből ugyanis nyilvánvaló, hogy a sértett, aki e minőségében fellépni kíván, köteles e szándékát jogosultságának igazolása mellett, az eljárásra illetékes hatóságnál bejelenteni. Ezzel az intézkedéssel áll összhangban a Bp. 42. §-ának negyedik bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy az ekként előtte ismeretes sértettet, a bíróság záros határidő kitűzése mellett a vád átvételére szólítja fel. Amennyiben tehát az eljárás folyama alatt sértetti minőségben senki sem jelentkezik, a bíróság nincsen arra kötelezve, hogy ez irányban hivatalból kutatást folytasson, hanem amennyiben a sértett ismeretlen, és ez okból őt a vád átvételére, a Bp. 42. §-ának 4. bekezdése értelmében külön felhívni nem kell, vagy pedig a sértett az eljárás folyama alatt elhalálozott, úgy a Bp. 42. §-ának 6. bekezdésében,.