Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 9 (Kúria JEH 1933. nov. 10. B I. 4714/1933. sz.) Indokol- .... A pesterzsébeti járásbíróság R. János ellen lopás vétsége miatt büntetőparancsot bocsátott ki, mert Pesterzsébeten 1932. augusztus 25-én H. Béla kocsijáról 10 darab zsákot 9 P értékben ellopott. R. János a törvényes határidőn belül tárgyalás kitűzését nem kérte, s a járásbíróság 1932. október 28-án a büntetőparancsot jogerősnek és végrehajthatónak nyilvánította, illetve a kiszabott 15 P pénzbüntetést helyettesítő három napi fogházbüntetés végrehajtását rendelte el, s utóbb R. János ellen — aki a pénzbüntetést le nem fizette, és az azt helyettesítő szabadságvesztésbüntetés megkezdése végett nem jelentkezett — a büntetés foganatba vétele céljából elfogatóparancsot bocsátott ki. 1932. október 17-én érkezett a járásbírósághoz az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal által kiállított erkölcsi bizonyítvány, amelyből megállapítható, hogy a terhelt a pesterzsébeti járásbíróság által 1932. február 11-én, a pestvidéki törvényszék által pedig 1932. április 6-án lopás vétsége miatt 1—1 ízben büntetve volt. A járásbíróság erre 1933. május 16-án úgy az általa kibocsátott büntetőparancsot, mint azt a végzést, amellyel a büntetőparancsot jogerősnek nyilvánította, hatályon kívül helyezte és az iratokat további eljárás végett a pestvidéki ügyészséghez tette át. A járásbíróságnak ez a végzése, mivel azt az ügyészségi megbízott tudomásul vette, jogerőre emelkedett. A koronaügyész perorvoslata szerint törvénysértő : 1. a járásbíróság utolsó végzése azért, mert a Bp. rendelkezései nem nyújtanak módot a bíróságnak arra, hogy saját jogerős határozatait a Bp. XXI. és XXII. fejezeteiben szabályozott eljáráson kívül saját hatáskörében hatályon kívül helyezhesse, és így a kir. járásbíróság hatáskörét túllépve, a Bp. 384. § 4. pontjában írt alaki jogszabálysértést követte el; 2. a járásbíróságnak az az eljárása, hogy ezt az ügyet büntetőparancs kibocsátásával saját hatáskörében elintézte, holott a vádlott cselekménye a Btk. 338. § szerint minősülő, s a Bpn. 49. § 1. bekezdése szerint büntetendő lopás bűntettét képezi, melynek elbírálására a járásbíróság hatáskörrel nem bír. Ami a perorvoslatnak az időrendben első kérdésre, t. i. magának a büntetőparancs kibocsátásának tényére vonatkozó részét illeti, az előadott tényállásból kétségtelen, hogy a vádlott cselekménye a törvényszék hatáskörébe tartozó lopás bűntettét állapítja meg, melynek elbírálására tehát a járásbíróságnak nem volt hatásköre. Kétségtelen az is tehát, hogy a járásbíróság azáltal, hogy ebben az ügyben — büntetőparancsot kibocsájtva — eljárt, a törvénynek a Bp. Élt. 17. § 4. és 18. § I. 1. pontjában a hatáskörre nézve megállapított rendelkezéseit megsértette. De törvénysértő volt a járásbíróságnak az az eljárása is, hogy amidőn a hatáskör túllépésről az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal értesítéséből tudomást szerzett, úgy a büntetőparancsot, mint az ennek jogerősso^ét kimondó végzését saját maga hatályon kívül helyezte, s az iratoknak a kir. ügyészséghez áttételét rendelte el. Ugyanis (. . . Mint a fejben . . .) Vannak ugyan ezen szabály alól egyes kivételek, pl. a Bp. 157. §-a értelmében az előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot az elrendelő bíró is megszüntetheti, a meg nem jelenés miatt pénzbüntetéssel sújtott tanút — ha elmaradásait alapos okkal kimenti — ugyanaz a bíróság mentheti föl a pénzbüntetés alól, amely ezt kiszabta, sőt a járásbírósági eljárásban a bíró a magánvádló, illetőleg a sértett elmaradása miatt hozott megszüntető végzését is félreteheti és megtarthatja a tárgyalást (Bp. 539. § 4. bek.), ámde éppen ezek a kifejezett kivételes rendelkezések mutatják, hogy egyéb az ügy