Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

10 Büntetőjogi Döntvénytár. érdemében hozott határozatok, tehát különösen a fölmentő és büntető ítélet az újrafelvétel és igazolás esetén kívül ugyanazon bíróság által hatályon kívül nem helyezhető, mert ez sértené a res iudicata s általában a jogbiztonság elvét, s ugyanez áll a büntetőparancsra, amely szintén res iudicatát teremt. Mindezekre tekintettel a törvénysértést mindkét irányban megállapítani kellett. Ami e határozatnak hatályát illeti, a jogegységi tanács ügyeimét nem kerülte ki az a körülmény, hogy amennyiben a jogerős büntetőparancsot abból az okból, hogy a Btk. 338. §-a szerinti lopás büntette forog fenn, megsemmisítve az iratoknak az új eljárás lefolytatása végett a törvényszékhez áttételét rendeli el, ugyanazon okból ugyanazt az eredményt létesíti, mintha az ügy újrafelvétele rendeltetnék el, amit pedig a B I. 627/1932. számú JEH-ban meg nem engedhetőnek mondott ki. E határozat indokolása is rámutat arra, hogy a Te. azáltal, hogy a büntetőparanccsal szemben való újrafelvételről nem kívánt intézkedni : az «ily kis jelentőségű ügyeknél a törvény teljes érvényesülését pl. az utóbb kiderült visszaesést is a könnyebb elintézésnek feláldozta, nem akarván jelentéktelen előzményhez súlyos következményt fűzni, mert ez fölöslegesen kemény megtorlást jelentene». Ugyanezen JEH folytán adott ki az igazságügyminiszter az I. K. XLII. évf. 4. számában egy közleményt, amely szerint az újrafelvétel lehetőségének hiánya szükségessé teszi, hogy a bíróságok a büntetőparancs kibocsáthatásának törvényes előfeltételeit a leggondosabban vizsgálják s e célból az erkölcsi és vagyoni bizonyítvány beszerzéséről a bűnvádi eljárás kezdetén mindenkor gondoskodjanak. Igaz ugyan tehát, hogy a büntetőparanccsal elintézett ügyben a vádlott terhére való újrafelvételnek tilalma hasonló esetekben a Bp 441—442. §-okban szabályozott eljárással áttörhető, ámde minthogy ilyenkor — ha t. i. akár tévedésből, akár elnézésből törvényszéki hatáskörbe tartozó cselekmény miatt bocsátotta ki a büntetőparancsot — a járásbíróság egyúttal hatáskör hiányában is járt el, ily esetre pedig a Bp. 442. § utolsó bekezdése az illetékes hatósághoz utasítást rendeli el, a fenti jogegységi határozatban kimondott elv dacára sincs akadálya annak, hogy a Kúria a Bp. 442. § utolsó bekezdése értelmében az ügyet az illetékes hatósághoz utasítsa. Nem akadálya ennek az a körülmény sem, hogy ez a törvényhely ilyen esetben az ítélet megsemmisítését rendeli el, holott ez ügyben nem hozatott ítélet, hanem csak büntetőparancsot bocsájtottak ki, mert a jogegységi tanács állandó gyakorlata szerint a 442. § utolsó bekezdésének végső rendelkezését alkalmazza bármely a hatáskört sértő bírói határozat vagy intézkedés esetében. Mindezekre tekintettel tehát a jogegységi tanács a kir. járásbíróságnak ez ügyben hatáskör hiányában hozott összes intézkedéseit és határozatait a Bp. 442. § utolsó bekezdése értelmében megsemmisítette, s az iratoknak az illetékes pestvidéki törvényszékhez áttételét rendelte el. . . = Ugyanebben az értelemben Kúria EH BHT 833. — Az indokolásban hivatkozott JEH-ot BDtár XXVI. 31. sorszám alatt közöltük. 6. Ha a járásbíróság a Te. 110. §-a alafán a törvényszék, mint egyesbíróság hatáskörében jár el, marasztaló ítéletet csak akkor hozhat, ha jogi meggyőződése az, hogy a kiszabandó szabadságvesztésbüntetés tartama az egy évet meg nem haladja; ellenesetben az ügyet további