Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)
Büntetőjogi Döntvénytár. 3 De nem tekinthető ez a helyesbítés a Bp. 443. §-ára alapítottnak, s e címen megengedhetőnek sem, mert e § alapján csak a nyilvánvaló név, szám és hasonló csekélyebb jelentőségű nyilvánvaló hibák javíthatók ki, nem pedig a határozatoknak oly lényeges rendelkezése, mint aminő a pénzbüntetés összegének megállapítása (602/1921., 8625/1927. és 6507/1928. számú JEH) ; végül pedig — a fentieken kívül — törvénysértő a járásbíróságnak eljárása azért is, mert a bíróság saját határozatait — a Bp.-ban megállapított kivételektől (újrafelvétel, igazolás stb.) eltekintve, a maga hatáskörében nem módosíthatja. Mindezekre tekintettel a koronaügyész alapos perorvoslata folytán a törvénysértést megállapítani, s egyúttal a hatáskör hiányában hozott helyesbítő határozatot a Bp. 442. § utolsó bekezdése értelmében megsemmisíteni, s a járásbíróságnak a szabadságvesztésbüntetés átváltoztatása tárgyában hozott eredeti végzését hatályába visszahelyezni kellett. . . = Kúria : Szabadságvesztésbüntetésnek kegyelem folytán pénzbüntetésre való átváltoztatása esetében az átváltoztatással megbízott bíróságnak erre vonatkozó el járása nem esik a Bp. alá ; ebből kifolyóan az átváltoztatás tárgyában hozott határozattal szemben a Bp.-nek a perorvoslatokról szóló rendelkezései általában és különösen a 378. § nem alkalmazhatók (EH. BHT. 218.). A Kúria B. I. 1734/1924. számú elvi határozatát BDtár XVII. 57. sorszám, 7303/1926. számú elvi határozatát pedig BDtár XX. 2. sorszám alatt közöltük. Hasonló határozat még : BDtár II. 188. — Kúria : A bírósági határozatok csupán a Bp. által megengedett perorvoslatok alapján változtathatók meg. A Bp.-ben nincs jogszabály arra, hogy a bíróság a saját jogerős végzését hatályon kívül helyezhetné {EH BHT 833.). 2. A Bv. 18. § alkalmazása a büntetés kiszabásának körébe tartozik, s így annak céljából újrafelvétel a Bp. 446. § 3. pontja értelmében nem kérhető. ' (Kúria JEH 1933. nov. 10. B I. 4715/1933. sz.) Indokok .... A budapesti kir. büntetőjárásbíróság bűnösnek mondotta ki Cs. Aladárt a Bv. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségében, mert főmagánvádlóval szemben «csirkefogó-tempó» megszégyenítő kifejezést használta. A járásbíróság ezért Cs. Aladárt 300 P pénzbüntetésre ítélte. A budapesti büntetőtörvényszék, mint fellebbviteli büntető bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta, a kiszabott büntetés végrehajtását azonban felfüggesztette, ítélete indokolásában úgy a járásbíróság, mint a törvényszék részletesen kifejtette azt, hogy a Bv. 18. §-ának alkalmazására alapot mért nem látott. Az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt új bizonyítékok alapján a bűnvádi eljárás újrafelvételét indítványozta. Újrafelvételi indítványában előadta, hogy a terhére megállapított becsületsértés elkövetésére a főmagánvádló adott okot, mert előzőleg az elítélt és annak ügyfelére vonatkozólag •tolvaj, csaló, mindent elharácsoltak, bennünket becsaptak* kifejezéseket használta, tehát oly kihívó, jogellenes magatartást tanúsított, amely a Bv. 18. §-a értelmében az elítéltnek a büntetés alól való fölmentését vonhatja maga után. A járásbíróság az újrafölvétel iránt előterjesztett indítványt azzal az indokolással utasította vissza, hogy az elítélt által felhozott tények, illetve bizonyíték mint az alapügyben megállapított tényállás megdöntésére nem alkalmas új tény és új bizonyíték figyelembe vehető nem volt, mert azzal az alapügybeli ítéletek is részletesen foglalkoztak, s így újaknak nem tekinthetők. Az elítélt felfolyamodása folytán a törvényszék, mint fellebbviteli 1*