Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

4 Büntetőjogi Döntvénytár. bíróság a járásbíróság végzését megváltoztatta és a járásbíróságot az újrafelvételi indítvány tárgyában a Bp. 558. §-ban megbatározott eljárásra utasította azzal az indokolással, hogy az elítélt újrafelvételi indítványában oly új bizonyítékokat hozott fel, amelyek a Bv. 18. § alapján a büntetés alól való felmentését teszik valószínűvé. A járásbíróság az újrafelvételi indítvány tárgyában megtartott tárgyalás alapján hozott ítéletével az alapügyben hozott ítéleteket a büntetés kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az elítéltet a Bv. 18. §-a alapján a büntetés alól fölmentette, mert a kihallgatott új tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a főmagánvádló az elítéltet és az általa képviselt feleket sértő szavakkal illette, és ezzel a viselkedésével okot szolgáltatott a becsületsértés elkövetésére. Ezt az ítéletet a büntetőtörvényszék, mint fellebbviteli bíróság helybenhagyta. A koronaügyész perorvoslata szerint a büntetőtörvényszék mint fellebbviteli bíróságnak az újrafelvételi eljárást elrendelő határozata törvénysértő, mert a Bv. 18. § alkalmazása a büntetés kiszabásának körébe tartozik, s így annak céljából újrafelvétel a Bp. 446. § 3. pontja értelmében nem kérhető ; de törvénysértők az ennek folyományaként az újrafelvételi eljárásban hozott ítéletek is. A perorvoslat alapos. A Bp. 446. § 3. pontja értelmében ugyanis az elítélt javára újrafelvételnek csak akkor van helye, ha az indítványban felhozott új tény vagy bizonyíték az elítéltnek nem bűnösségét vagy a büntetőtörvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét teszi valószínűvé. Ámde a Bv. 18. §-ában foglalt rendelkezés a bűnösség kérdését nem érinti, mert hisz e rendelkezés szerint a bíróság a vádlottat csak a bűnösség megállapítása mellett mentheti föl a büntetés alól. Ennek megfelelően a 679. számú EH is kimondotta, hogy a Bv. 18. §-ának rendelkezése a büntetés kiszabására vonatkozó szabályt tartalmaz, s a 15. számú büntető döntvény is azt, hogy a Bv. 18. §-a alkalmazásának kérdésében a Bp. 385. § 2. pontja alapján van helye semmisségi panasznak, azzal az indokolással mondotta ki, hogy a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása — minthogy ez a szakasz nem a bűnösség, hanem kizárólag a büntetés kérdésére nézve rendelkezik — csakis a büntetés kiszabásával kapcsolatos semmisségi okok keretébe sorolható. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a Bv. 18. §-ának alkalmazására alapul szolgáló körülmények bizonyításának sikere sem eredményezheti az elítéltnek nem bűnösségét, s így pusztán ennek a szakasznak alkalmazása céljából az elítélt a Bp. 448. § 3. pontjának első esete alapján újrafelvétel elrendelését nem kérheti. De nem vonható a Bv. 18. § alkalmazására irányuló újrafelvétel a 446. § 3. pontjában említett másik esete alá sem, mert ez az alapítéletben megállapított cselekménynek egy más enyhébb szakasz szerint való minősítésére vonatkozik, holott a fentiek szerint a Bv. 18. §-ának rendelkezése mint kizárólag a büntetés kiszabásának körébe tartozó, nemcsak a bűnösség, de a minősítés kérdését sem érinti. Már pedig a bűnösség és a minősítés érintetlenül maradása esetében pusztán a büntetés kérdésében új raf el vételnek nincs helye. A kir. Kúria B 2262/1911. és B 4719/1915. számú jogegységi határozatai azáltal, hogy törvénysértőnek jelentették ki azt az eljárást, mely szerint az újrafelvétel folytán hozott ítélet az alapperbeli ítéletnek a bűnösségről és a cselekmény minősítéséről rendelkező részét nem érinti és mégis — akár a Btk. 92. §-ának, akár a Bn. 1. §-ának alkalmazásával — egyedül a büntetést illetően tesz változtatást, egyúttal már állást foglaltak arra nézve, hogy sem a Btk. 92. §-ának, sem a Bn. 1. §-ának alkalmazása végett új raf el vételnek nincs helye. Minthogy pedig a büntetés kiszabásának a Bv. 18. §-a alapján való