Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

136 Büntetőjogi Döntvénytár. ben nincsenek ugyan valóknak elfogadva, de a vádlott javára még azok valósága sem eredményezhetné a szándékosságnak és ennek hiányában bűncselekmény létének a kizárását. A való tények szerint ugyanis a vádlott 1931. évi október hó 20-án már, hogy üzletét folytathassa, fizetések helyett hitelmeghosszabbításokat volt kénytelen hitelezőitől — részben váltókötelezettség vállalásával — kieszközölni, s ezt elnyervén, mindjárt másnap kiadta vejének a zálogjog bekebelezésére alkalmas okiratot s a telekkönyvi bekebelezés még aznap megtörtént; ezt követőleg pedig nem egészen egy hó múlva a vádlott már fizetésképtelenséget jelentett, amikor is 7000 P vagyonnal szemben 17,000 pengőn felüli tartozást mutatott ki, holott a jelzálogos vagyonmegterhelés nélkül a vagyon a tartozásokat felülmúlta volna. Mindezekből azután arra kell helyesen jogi következtetést vonni, hogy a vádlott a hitelezők kielégítését szándékosan csorbította. A kir. Kúria ezért és az alsófokú bíróságok ítéleteiben helyesen kifejtett egyéb indokoknál fogva úgy találta, hogy a vádlott vádbeli eljárása a hitelsértés bűntettét magában foglalja, tehát bűncselekmény. = V. ö. a jelen kötetben 85. sorszám alatt közölt és idézett határozatokat. 164. A Hs. 1. §-ában meghatározott bűncselekmény megállapítható akkor is, ha a kielégítési alap elidegenítésekor a hitelezők követelése még nem is volt peresítve, annál kevésbbé kellék a végrehajtható ítélet. Bűnösség megállapítása, mikor csak a követelés összegszerűsége nem volt még biztos. (Kúria 1934. szept. 5. B III. 2403/1934. sz.) Indokok : ... Az a körülmény, hogy a vádlott a ház eladásakor még elszámolási viszonyban volt a sértettekkel s ezek követelésének csak összegszerűsége nem volt ekkor még biztos, és hogy végrehajtható ítéletük sem volt ekkor még a sértetteknek a vádlott ellen : a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából közömbös, mert a követelésnek az átruházáskor még nem kell peresítve sem lenni, annál kevésbbé szükséges az, hogy a sértetteknek az elidegenítés alkalmával már végrehajtható ítéletük lett legyen a vádlottal szemben ; elég már az is, hogy a sértetteknek követelési joga fennállott a vádlottal szemben, márpedig még semmisségi panaszának írásbeli indokolásában is csak azt vitatja a vádlott, hogy a vádbeli elidegenítéskor csak a követelés összegszerűsége nem volt még biztos, mert ekkor még az elszámolást nem ejtették meg. A vádbeli bűncselekmény az elidegenítéssel, a hozzáférhetetlenné tétellel már el lévén követve, a vádlott bűnössége szempontjából közömbös az is, hogy a sértettek követelésüket utóbb a megajándékozottakkal szemben esetleg sikerrel érvényesíthetik s követelésüket ezektől be is hajthatják . . . = V. ö. a BRT 421. és 537. sz. a. közölt EH-ók&t. 165. A Bp. 423. §-ának negyedik és ötödik bekezdése csupán azt tiltja, hogy a felmentett, de a fellebbviteli főtárgyaláson meg nem jelent vádlott terhére legyen a törvényszéki ítélet megváltoztatható, de nem zárja ki a bűnösnek kimondott vádlott büntetésének súlyosbítását. (Kúria 1934. szept. 18. B I. 3140/1934. sz.)