Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. üldözendő vétséget képez., mely felhatalmazás megadására legfelsőbb felügyeleti hatáskörénél fogva a Bv. 9. §-nak utolsó bekezdése értelmében a m. kir. belügyminiszter jogosult volt. A rendelkezésre álló felhatalmazás tehát törvényszerű . . . 148. Abban az esetben, ha a járásbíróság a Te. 110. §-a értelmében a törvényszék, mint egyesbíróság helyett járt el, a perorvoslatokra nézve ugyanazok a szabályok az irányadók, mintha elsőfokú ítéletet a törvényszék, mint egyesbíróság hozott volna. A kir. ítélőtáblának ily ügyben hozott másodfokú ítélete ellen a II. Bn. 30. §-a értelmében csak a Bp. 385. § 1. a) és c) pontja alapján van helye semmiségi panasznak. (Kúria 1934. szept. 4. B II. 3977/1984. sz.) 149. A Te. 126. §-ában szabályozott eljárást a szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartamának újból való megállapítása tárgyában akkor is alkalmazni kell, ha a dologházra elítélt ellen csupán jövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés, illetőleg ezt helyettesítő fogházbüntetés vár még végrehajtásra. Budapesti kir. ítélőtábla 1934. aug. 21. B II. 10,679/1934. sz.) Indokok, .... A Te. 126. §-a akként rendelkezik, hogy a szigorított dologházba utalt elítélten határozott tartamú szabadságvesztésbüntetést végrehajtani nem lehet. Ha a bíróság az ítélet meghozása után szerez arról tudomást, hogy az elítélten ily szabadságvesztésbüntetést még nem hajtottak végre, az elítéltet szigorított dologházba utaló ítéletet hatályon kívül helyezi és a szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartamát ennek a körülménynek is figyelembevételével állapítja meg. Az adott esetben a jogerősen dologházba utalt elítélt ellen jövedéki kihágás miatt keletkezett pénzbüntetést kimondó ítélet, mely a kirótt pénzbüntetés behajthatatlansága esetére, meghatározta a szabadságbüntetés nemét és időtartamát is, melyre a behajthatatlan pénzbüntetést át kell változtatni. A kir. ügyész ez alapon a Te. 126. §-a értelmében való eljárásra terjesztett elő indítványt. A törvényszék ezt az indítványt elutasította és mert a jövedéki büntetőbíróság nem szabadságvesztésbüntetést, hanem pénzbüntetést szabott ki, mert a II. Bn. 40. §-a bűntett vagy vétségről szól, az adott esetben pedig az elítéltet kihágás miatt ítélték csak el, és mert II. Bn. és a Te. sehol sem tartalmaz oly intézkedést, hogy a jövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetést az elítélten a szigorított dologházból való szabadulása után az elévülési határidőn belül végrehajtani nem lehetne. Ezek az indokok nem helytállók. Ugyanis a jövedéki büntetőbíróságok meghatározták, hogy a pénzbüntetést behajthatatlanság esetére mily tartamú fogházbüntetésre kell átvál-