Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytúr. 125 támadást azonban a Bpn. 33. §-ának harmadik bekezdése a felülvizsgálati eljárásban nem enged meg. A védő a bűnösség megállapítását azért tartja sérelmesnek, mert nézete szerint a kir. ítélőtábla a téves következtetéssel állapította meg azt, hogy a vádlott tudomással bírt a váltók hamisított voltáról és tévesen vonta a vádlottnak a váltók leszámítolása és nyilvántartása körüli közreműködését a használat jogi fogalma alá. miután a vádlott nem használta azokat valamely kötelezettség vagy jog létezésének bizonyítására. A védő érvelése egyik irányban sem helytálló. Azokból a valókul elfogadott tényekből, hogy a váltókat a vádlott a maga részére számítoltatta le : hogy ugyanő gondoskodott a váltók prolongálásáról, kifizetvén az időközi kamatokat ; hogy valamennyi váltónál következetesen mellőzte — nyilván azért, hogy tettéről az érdekeltek tudomást ne szerezhessenek —a váltókölcsönöknek jelzálogi biztosítását és illetőleg a váltóknak a kezesekkel való aláírását ; hogy legnagyobbrészt olyanok neve hamisíttatott a váltókra, akik abban az időtájban kölesönért fordultak a szövetkezethez és akiknek ebbeli kívánságát mint a szövetkezet könyvelőjének elsősorban a vádlottnak volt alkalma megismerni: hogy a központi rovancsolás után a jelzett váltókölesönök rendezése végett a szövetkezetnél senki semjelentkezett ; hogy a központi vizsgálat a vádlott terhére nagy pénzhiányt állapított meg, és a vádlott a következményektől való félelmében öngyilkossági kísérletet is tett, később pedig az ellene megindított bűnügyi vizsgálat során a vizsgálóbíró előtt tekintélyes összegeknek eltulajdonítását ismerte be : okszerűen következik, hogy a vádlott nemcsak tudomással bírt az általa leszámítolt váltók hamis voltáról, hanem szükségképpen egyet is értett az ismeretlen hamisítóval a hamisításból várható anyagi előny biztosítása érdekében. A megállapított tényekkel összhangban és az anj'agi jog szabályainak megfelelően állapította meg továbbá a kir. ítélőtábla azt is, hogy a vádlott a hamis váltóknak a szövetkezetnél való leszámítolása által olyan tevékenységet fejtett ki, mely a Btk. 405. §-ában meghatározott «használat» jogi fogalmát kimeríti, mert hisz a hamis váltóknak a szövetkezetnél való elhelyezése által azokat bizonyítékul használta fel a váltókon szereplő nevek viselői ellen annak igazolására, hogy ezek a leszámítoló szövetkezettel szemben váltókötelezettséget vállaltak. . . = Kúria : A Btk. 40ő. *>-a alá eső bűncselekmény elkövetési cselekedete abban áll, hogy a tettes a hamis vagy hamisított okiratot nemcsak a Btk. 401. §-ában körülírt módon, hanem — jogsérelem lehetősége mellett — bárhogy is használja (Bl)tár XVII. 9.). 144. Oly esetben, mikor a bűnvádi eljárás nem a beszédeknek élőszóra/ elmondása, hanem azok tartalmának sajtó útján történt közzététele miatt folyik, a sajtótermék tartalmáért szerzői fokon nem a szónokok, hanem azok felelősek, akik a beszédeket vagy azok lényeges tartalmát sajtó útján való közzététel céljából leírták és közzétették. (Kúria 1934. aug. 29. B 1. 2901/1934. sz.) Indokok .... A vádlottnak felelős szerkesztői minőségben történt elítélését a védelem elsősorban azért tekinti sérelmesnek, mert szerinte meg-