Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

1-26 Büntetőjogi Döntvénytúr. állapítható, hogy a «K. János programmbeszédeo című cikknek szerzője C. László, a - Megmondta K. Ernő» című cikké pedig P. Tibor. Minthogy azonban a kir. ítélőtábla a bizonyítékok gondos mérlegelése útján arra az eredményre jntott, hogy nem merült fel megbízható és megnyugtató bizonyíték arra, hogy a fentebb megjelölt két cikket ki írta ? és ki tétette közzé? s ez okból ítélte el a St. 3ő. §-a alapján a felelős szerkesztőt, nyilvánvaló, hogy a védelem a bizonyítékok mérlegelésének módját támadja s ezen keresztül a kir. ítélőtábla által meg nem állapithatónak talált tényállás megállapítható voltát vitatja, ami pedig nem tartozik a jogkérdés keretébe s így semmiségi panasz keretében nem is érvényesíthető. A védelemnek az a további érvelése, hogy miután a szóbanforgó cikkek csupán azt reprodukálják, amit K. János, illetve K. Ki nő tényleg cl mondottak, ők tekintendők tulajdonképpeni szerzőknek, ez már a sajtójogi felelősséget érintő jogkérdésre vonatkozik, s így érdemben elbírálható. A panasznak ez az indoka azonban nem helytálló, mert a beszédek elmondása miatt csupán köztörvényi úton való felelősségre vonásnak lehetett volna helye, ami iránt a kezdeményezés meg is történt, de minthogy sem K. Jánosnak, sem K. Ernőnek mentelmi joga fel nem függesztetett, eredményre nem vezetett. A jelen eljárás azonban nemezeknek a beszédeknek élőszóval elmondása, hanem azok tartalmának sajtó útján történt közzététele, tehát sajtóbüncselekmény a tárg3ra, amely miatt való bűnvádi felelősségre nézve kizárólag a St. 111. fejezetében foglalt rendelkezések irányadók. Ezen rendelkezések él teimében pedig a sajtótermék tartalmáért jelen esetben szerzői fokon az volna felelősségre vonható, aki az elmondott beszédeket vagy azok lényeges tartalmát sajtó útján való közzététel céljából leírta és közzétette (33. Minthogy pedig ez a jelen esetben megállapítható nem volt, a kir. ítélőtábla tévedés nélkül vonta felelősségre a St. 3.1. ij-a alapján a fokozatban következő felelős szerkesztőt . . . 145. A Hv. 6. §-ának alkalmazásában fegyvernek vétetett a vaskeretű fűrész. A borosüveg, amelyet a hatósági közeg erőszakos megtámadására használtak, nem tekintetett fegyvernek. (Kúria 1934. aug. 28. B I. 2988/1934. sz.) Indokok : . . . Az irányadó tényállásból azt a jogi következtetést kellett levonni, hogy a vádlott különösen ama ténykedésével, hogy az erdőőr közeledésével hirtelen a fegyvernek minősítendő vaskeretü fürész a balkarjáról leakasztva, azt a jobbkezébe kapta, majd pedig lefegyvereztetvén, a fürészt a földről felkapta, azzal, bár csak a balkezével is, a sértett felé sújtott, oly veszélyes fenyegetést fejtett ki, melynek hatása alatt a sértett revolverét is kénytelen volt használni, majd pedig a vádlottat ott hagyta a nélkül, hogy abbeli meghagyásának, hogy a vádlott a lopott fát tegye le, érvényt szerezni tudott volna, tehát hivatásának jogszerű gyakorlatában akadályoztatott . . II. (Kúria 1934. aug. 2S. B I. 2988/1934. sz.) Indokok : . . . Az alsóbbfokú bíróságok e vádlott cselekményét azért minősítették a Hv. 6. $ második bekezdése szerint, mert e vádlott a ténvállás