Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Biintetőjogi Döntvénytár. lenne, amennyiben ez alapon a tényállásnak oly megváltozása nem volna várható, amely Sz. Mihály vádlottnak az ellene emelt bármelyik vád aló) leendő, felmentését eredményezhetné. Ezért nem alapos a védő semmiségi panaszának a Bp. 384. § !t. pontja alapján bejelentett része . . . 142. Az öngyilkosságnak eszközök vagy szerel: tudató* szolgáltatása által való előmozdítása akkor is bűncselekmény , ha az öngyilkosjelölt önelhatározásból akar megválni életétől. (Kúria 1984. szept. 4. B II. 2629/1984. sz.) Indokok .... A panasz alapja az, hogy a vádlott T. Annát egyáltalában nem igyekezett öngyilkosságra bírni, utóbbi saját elhatározásából akart a vádlottal együtt öngyilkos lenni és már el volt tökélve az öngyilkosságra, amikor a vádlott a töltött pisztolyt az öngyilkosság végrehajtása céljából átadta neki; így tehát nem lehetett meg a vádlottban az a tudat, mely a Btk. 283. § első bekezdésébe ütköző bűncselekménynek az alkateleme. A panasz nem alapos. Nem alapos egyfelől azért, mert a 283. § nemcsak az öngyilkosságra való reábírást, hanem az öngyilkosságnak eszközök vagy szerek tudatos szolgáltatása által való előmozdítását is bünteti, éspedig utóbbi esetben tekintet nélkül arra, hogy az öngyilkosjelölt a mások rábeszélésére vagy önelhatározásból akar megválni életétől. Nem zárja ki tehát adott esetben sem a bűnösség megállapítását az, hogy T. Anna önszántából választotta a halált és már el volt határozva az öngyilkosságra, amikor vádlott a töltött fegyvert átadta neki. Másfelől pedig az öngyilkosságnál nyújtott büntetendő jogsegélyhez csak azt a tudatot kívánja a törvény, hogy a segéd tudja, miszerint az eszközöket vagy szereket öngyilkosság céljára szolgáltatja, ez a tudat pedig a vádlottnál minden kétséget kizáró módon felismerhető . . . 143. A Btk. 405. §-ában meghatározott bűntett megállapítása, mikor a vádlott a más által készített hamis váltókat, e minőségüket tudva, leszámítoltoAta és ily módon azokat bizonyítékul használta jel a váltókon szereplő nevek viselői ellen annak igazolására, hogy ezek a leszámítoló szövetkezettel szemben váltókötelezettséget vállaltak- (Kúr.a 1984. aug. 2S. B II. 1820/1984. wf.) Indokok .... A tényállás szerint a vádlott terhére nem volt megállapítható az, hogy ő a váltókon levő névaláírásokat akár maga hamisította, akár mással hamisíttatta volna, hanem csak azt vette bizonyítottnak a kir. ítélőtábla, hogy ő az ismeretlen tettes által meghamisított váltókat, e minőségüket tudva, használta. Ilyen körülmények között a főügyész részéről annak vitatása, hogy a vádlottnak a L. András nevével kapcsolatos cselekménye mégis nem a Btk. 405. §-a, hanem a Btk. 401. §-a szerint lett volna minősítendő, voltaképpen a kir. ítélőtábla által valókul elfogadott és a minősítés alapjául felhasznált tények helyessége elleni támadást jelent, ilyen irányi'