Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

62 Büntetőjogi Döntvénytár. indítvány előterjesztéseben és nem, is bízta meg feleségét a feljelentés megtételével és csak utólag hagyta jóvá felesége eljárását. (Budapesti kir. Ítélőtábla 1933. ápr. 22. B II. 11,459/1932. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla azt állapította meg, hogy L. István, mint L. Rozália sértett törvényes képviselője magánindítványát elkésetten terjesztette elő. Minthogy L. István, a bizonyítás folyamán tett vallomása szerint, nem volt akadályozva abban, hogy magánindítványát a törvényes határidő alatt előterjessze, és minthogy L. István, vallomása szerint, feleségét a feljelentés megtételével nem bízta meg: a L. Istvánné feljelentését pusztán azon az alapon, hogy L. István a felesége eljárását utólag jóváhagyta, joghatályos magánindítványnak tekinteni nem lehetett. Ezért a törvényszék helyesen állapította meg a magánindítvány hiányát és a vádlottat helyesen mentette fel a Bp. 326. § 4. pontja alapján a vád alól . . . = V. ö. Kúria : Ha az apa a leányán elkövetett erőszakról a feleségével ugyanegy napon értesült, azonban a magánindítványt nem ő, hanem felesége (a sértett anyja) terjesztette elő és az apa hónapokkal az indítványi határidő eltelte után jelentette ki hozzájárulását a vizsgálóbíró lőtt, minthogy a szülők közös erkölcsi kötelessége gyermekük érdekében eljárni és arra, hogy az anya is eljárhasson, elég, ha az apa azt nem ellenzi, annál inkább, ha az anya eljárását jóváhagyja : helytelen a törvényes magánindítvány hiányának megállapítása. (BDtár V. 14.) — V. ö. a fennebb 62. sorszám alatt közölt határozatot is. 11. Piaci rendes árral nem bíró értékes dolgok eladásánál sem, a dolgok szertelen feldícsérése, sem azok értékének felbecsülése vagy a felkínált árnak lebecsülése nem esik a Bn. 50. §-ában említett fondorlat fogalma alá. ^Kúria 1933 febr 7 B n 3248/l932. sz.) Indokok . . . . A tényállás szerint a vádlottak egy valódi régi charosson (perzsa) szőnyeget, melyet 1600 pengő értékben vettek át bizományi eladásra, 5500 pengőért kínálták a sértetteknek megvételre, akik azt 4000 pengőért megvették. Szakértői megállapítás szerint, ennek a szőnyegnek piaci ára nincs, értéke 2000—2500 pengőre tehető. A Bn. 50. §-ba ütköző csalás lényeges ismérve a fondorlatos megtévesztés. A jelen esetben fondorlatos cselekvésről nem lehet szó. A vádlottak ugyanis valódi perzsa szőnyeget kínáltak megvételre és a szőnyegért magis — a valódi értékét jóval meghaladó — árt akartak elérni, miért is a szőnyeget feldicsérték azzal, hogy az főúri házból való. A kir. ítélőtábla abban látja a fondorlatos cselekvést, hogy a vádlottak a szőnyeget szertelenül feldicsérték, annak értékét rendkívül magas összegben jelölték meg, és a sértettek által felkínált vételárat túlalacsonynak minősítették, ami alkalmas volt arra, hogy a sértetteket a szőnyeg valódi értéke tekintetében tévedésbe ejtsék. Az a magatartás azonban, mely által valaki valótlan tényeket a való színében tüntet fel, a csalás szempontjából csak akkor nevezhető fondorlatnak, ha a valóság ilyen elferdítése az adott esetben alkalmas arra, hogy azt, akivel szemben használtatott, megtévessze. Piaci rendes árral nem bíró értékes dolgok eladásánál sem a dolgok szertelen