Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

44 Büntetőjogi Döntvénytár. V. (Kúria 1933. márc. 1. B III. 4526/1932. sz.) Indokol: : ... A tényállás szerint S. Józsefné — S. József vádlott neje — házasság felbontása és nő- és gyermektartás iránt indított pert a férje ellen, amelyben a nevezett vádlott ideiglenes nő- és gyermektartási díj fizetésre lett kötelezve. Ezen kötelezés után S. József vádlott felkérte S. István vádlottat, hogy a nevén álló ingatlajutalékokat tőle színlegesen vegye meg és megmondta S. Istvánnak, hogy a feleségével folytatott pernek a befejezése után az ingatlanok majd újra visszakerülnek a nevére. S. István teljesítette is S. József kérését, a két vádlott elment kir. közjegyzőhöz, ott elkészítették az adásvevési szerződést, annak aláírása után S. István átadott S. Józsefnek 150 P-t. Az adásvevési szerződés alapján azután a tulajdonjog S. József ingatlanjutalékára S. István javára be is lett kebelezve. A tulajdonjog átíratása után S. József vádlottnak vagyona nem maradt. Az adásvevési szerződés készítése idejében S. József ellen egy másik per is volt folyamatban, amelyet a felesége ideiglenes nőtartás miatt indított a járásbíróságnál. Ebből a tényállásból okszerűen következik az is. S. Józsefnek az az ingatlanjutaléka, amelyet a kérdéses adásvevési szerződéssel S. Istvánra átruházott, neki mint adósnak a S. Józsefné sértett részére kielégítési alapul szolgáló vagyona volt ; hogy az adós kielégítési alapul szolgáló vagyonát a valóságban jogtalanul csökkentette és ezzel hitelezőjének : az ő nejének, a sértettnek kielégítését szándékosan meghiúsította, következik továbbá az is, hogy S. István S. József vádlottnak ezt a cselekményét szándékosan előmozdította. S. József vádlottnak a vád alapjául szolgáló tette mint tettesnek, S. István vádlotté pedig mint a Btk. 69 .§ 2. pont szerint bűnsegédi bűnrészesnek eszerint nemcsak a Btk. 386. §-ba ütköző, hanem az 1932 : IX. tc. 1. §-ban meghatározott bűncselekménynek a tényálladéki elemeit is kimeríti . . . VI. (Kúria 1933. jan. 16. B II. 3649/1932. sz.) indokok : ... A tényállás szerint ugyanis a K. Sándor vádlott a de vecseri járásbíróság előtt 1930. november 4. napján a Pp. 139. § alapján kötött egyességben elismerte, hogy a feleségétől, M. Máriától 1928. augusztus hónapjában 2500 P értékű készpénzt, mint hozományt kölcsönvett és azzal a feleségének tartozik tartozás biztosítására beleegyezését adta, hogy a devecseri 1724. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlantulajdoni illetőségére ez a 2500 P tőke, mint kamatmentes kölcsön, a felesége javára jelzálogilag biztosíttassék, és beleegyezését adta továbbá abba, hogy az ugyancsak tulajdonát képező üzleti árukra és egyéb ingóságaira (áruraktár) <<a zálogjog a fenti tőke erejéig ugyancsak a felesége javára zálogjogilag biztosíttassék». A tényállás szerint azonban K. Sándor a feleségétől 1928. augusztus hónapjában semmiféle címen sem vett fel 2500 P készpénzt és nem is volt vele szemben a feleségének sem hozomány, sem kölcsön címén 2500 P követelése. A K. Sándorné vádlott által szerzett zálogjogok alapjául szolgáló ez az adósság tehát nyilvánvalóan koholt volt. Abból a tényből, hogy a bírói egyességet a vádlottak 1930 november 4. napján, tehát azon a napon kötötték, amely napon K. Sándor a sértett cégnek hozzá 1930. október 31. napján írt levelére azt a választ adta, hogy a sértettnek részletfizetésre szóló ajánlatát el nem fogadhatja és a sértett által az egyes részletekre neki küldött váltókat aláírás nélkül visszaküldte, továbbá abból a tényből, hogy az egyesség alapján K. Sándorné a férje ellen 2500 P erejéig