Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41 Úgyde a vádlott ezt a cselekvése izgatott pillanataiban nem tudhatta, sőt azt sem tudta, hogy lövése valóban találta-e a sértettet. Az elkövetés körülményeiből, különösen abból, hogy a lövés és a fejszenyéllel való ütés gyors egymásutánban, pillanatok alatt folytak le : a kir. Kúria arra következtet, hogy a vádlott még akkor is a jogos védelem helyzetében volt, amikor a sértettet a fejszenyéllel fejbeütötte. A jogos védelem határát ugyan túllépte a vádott akkor, amikor a már földrebukott menekülő sértettet fejszenyéllel ütlegelte, ez a túlhágás azonban a megállapított ténykörülmények, az eset közvetlen előzményei figyelembevételével kétségtelenül a Btk. 79. § utolsó bekezdésében foglalt «félelmi» állapotában történt. A sértett a vádlottnál jóval erősebb testalkatú, veszekedő, garázdatermészetü egyén volt, akitől mindenki félt, a «korcsma réme» volt, aki nemcsak idegeneket, hanem hozzá közelebb álló egyéneket is többször megvert, keresztapjának karját eltörte, s aki testi sértésért több ízben meg is volt büntetve. Ezekből a tényekből, valamint abból a körülményből, hogy a vádlott nem tudta, hogy az ő lövése egyáltalán, annál kevésbbé, hogy halálosan találta a sértettet : jogilag a kir. Kúria csak arra következtet, hogy a vádlott alaposan félhetett attól, hogy az elbotlott sértett felkel, visszatér s újból megtámadja őt, a feleségét és az anyját ; a vádlott tehát azzal a tettével, hogy a sértettet a fejszenyéllel fejbeütötte, a jogos védelem határait túlhágta ugyan, de ez a túlhágás félelemből történt, ekként menthető, s így a Btk. 79. § 3. bek. értelmében emiatt a tette miatt nem büntethető. Tévedtek tehát az alsóbbfokú bíróságok, amidőn ennek dacára a vádlott javára ezt a büntethetőséget megszüntető okot nem állapították meg, s így megvalósították a Bp. 385. § 1. c. pontban meghatározott semmisségi okot. Mindezeknélfogva a védő részéről bejelentett alapos panasz folytán mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét megsemmisíteni és a vádlottnak az ellene emelt vád alól való felmentésével a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett... = Kúria BDtár V. 222. ; VIII. 170. : Jogos védelem határának túlhágása ijedtségből, megzavarodásból. 58. Az 1932: IX. te. 1. §-ában meghatározott hitelsértés bűntettét követi el az adós: I. aki a behajtási perben kitűzött tárgyalásra szóló idézés vétele után ingatlanát eladta és a kapott vételárból hitelezőjének mitsem fizetett, egyéb vagyona pedig az adósnak nem volt; — II. aki az ellene vezetett végrehajtások idején, még le nem foglalt ingatlanát egyes hitelezőknek kielégítésükre tulajdonul átadta és ezzel a többi hitelező kielégítését csorbította ; — aki a per folyama alatt ingatlanának gyermeke részére történt ajándékozásával magát vagyontalanná tette és ezzel a hitelezők követelése behajthatatlanná vált; — IV. aki a váltótartozása peresítésének küszöbén ingatlanát értéken alul feleségére ruházta át és ezzel hitelezője kielégítését meghiúsította ; — V. aki nőtartási díj fizetésére köteleztetvén, kielégítési alapul