Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. visszatért s újból szóba hozta a dolgot. Amidőn ekkor a vádlott közbeszólt, hogy hagyja már az ingatlant, benne van a szerződésben, hogy csak anyjuk halála után kaphatja meg a részét, a sértett indulatba jött és a padon mellette ülő öccsét mellbe vágta, utána pedig az ágy szélén ülő anyját szintén mellbeütötte, s egy széket ragadott meg karjánál fogva, miközben káromló szavakkal illette az anyját. A vádlott ekkor — ismerve fivére erőszakos természetét, s tudta azt, hogyha indulatba jön, tör-zúz, s tudva azt is, hogy bátyja sokkal erősebb mint ő — kiugrott a folyosóra, átfutott a szomszédjához s azt segítségül és tanúul hívta. A sértett egy darabig utána futott, majd vissza akart menni a tanyaépületbe, azonban ennek ajtaját az anyja közben bezárta, nehogy a sértett megtámadja őket. A sértett erre az ajtót — valószínűleg a folyosóról felvett — baltával döngette, s mert azt nem nyitották ki : anyját káromolta s megfenyegette, hogy szétdarabolja őket. Majd kezében a baltával a sértett kirohant a tanyából s a tanya melletti dűlő úton haladó D. Mátyásra támadt felemelt baltával, dulakodott ezzel, úgy hogy a földre estek s D.-t csak akkor engedte el, amikor ennek felesége rákiáltott, hogy engedje el az urát.D.-nak úgy tünt föl a sértett, hogy vagy részeg,|vagy megvan zavarodva, oly vadul, nekidühödten viselkedett. A vádlott eközben szomszédjával egy darabig együtt, majd családja miatt nyugtalankodva, a szomszédját elhagyva, befutott a tanyájába, s neve említése után az anyja az épületbe be is engedte. A vádlott tudva azt, hogy a sértett a tanya közelében tartózkodik s félve, hogy visszatér oda, a folyosóról egy fejszenyelet s egy pisztolyt a kabátja belső zsebébe téve az udvarra kisietett, s ott a tanyaépület előtt az ajtótól kissé félrehúzódott. A sértett abbahagyva D. Mátyással a dulakodást, a vádlott tanyaépületének ajtajához ment, s azt valamint az ajtó drótfonatos részét újra döngetni kezdte a baltával, s bebocsátását követelte. A vádlott ekkor odaszólt a sértettnek, hogy ne döngesse az ajtót, mert nem ő csinálta. Erre a sértett durva szidalmak, káromkodások közepette vadul öccsére, a vádlottra támadt, kezében felemelt baltával. A vádlott rákiáltott : «Allj meg, mit akarsz!?», de a sértett továbbra is támadólag közeledett feléje. A vádlott miután elmenekülni már nem volt ideje, de mert tudta, hogy a sértett úgyis utolérné, s miután erősebb mint ő, végezne is vele, hirtelen kirántotta kabátja belső zsebéből a pisztolyt, s azt a sértett hasa tája felé rá sütötte. A sértett a lövés közben még mintegy három lépést közeledett a vádlott felé, aki hátrahúzódott a folyoáó ajtajáig. A vádlott ekkor eldobta a pisztolyt ; s látva, hogy a sértett a baltát elejtette s megfordulva a kapu irányában futott, abban a hitben, hogy a golyó nem találta a sértettet, pár pillanatnyi várakozás után utána eredt, s őt utóiérve, a kezében volt fejszenyéllel az arccal a hóba bukott sértett, koponyájának a hátsó részére csapott legalább is kétszer. A vádlott által kilőtt golyó a sértett gyomrát, beleit s a hasi főütőeret szakította át. A fejszenyéllel okozott ütés a sértett koponyáját darabokra törte, agyát összeroncsolta. Mindkét sérülés feltétlenül halálos volt. Ebből a tényállásból mindkét alsóbbfokú bíróság helyes okfejtéssel vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott jogos védelemben cselekedett akkor, amikor az őt baltával megtámadó sértettre pisztolyából rá lőtt. Tévedtek azonban az alsóbbfokú bíróságok abban, hogy a vádlottnak a lövés után pár pillanattal fejszenyéllel ejtett sértéseit a jogos-védekezésen kívül álló s büntetőjogi beszámítás alá eső szándékos emberölés bűntettének tekintették. A tényállás szerint ugyanis a sértett még a «lövés alatt* is baltával kezében pár lépést tett a vádlott felé, a kapott lövés után abbahagyta ugyan támadását s a baltát elejtve megfordult és néhány lépés után a hóba lebukott, s így miután az orvosszakértők utólagos megállapítása szerint a lövés feltétlenül halálos volt, objektíve nem volt szükséges, hogy a vádlott a földön védtelenül puszta kézzel fekvő sértettet a fejszenyéllel többszörösen fejbeüsse.