Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytúr. 25 lyet S. Ágnessel Amerikában még az első házasságának tartama alatt (1917. július 6.) kötött, bár fennállott még, de semmis házasság volt és mint ilyen, érvenyesnek nem tekinthető. A H. T. 12., 21., 45. és 124. §-ainak a semmis házasságra vonatkozó különleges rendelkezései mellett tévesen utal a kir. ítélőtábla a H. T. 46. §-ára, mint olyanra, amelynek értelmében a 8. Ágnessel kötött korábbi semmis házasságot nem lehet annak semmissé nyilvánítása előtt semmisnek tekinteni. A Btk. 251. § szerint a kettős házasság tettesének vitán kívül érvényes házassági kötelékben kell állnia akkor, amikor ismét házasságra lép. A semmis házasság azonban a H. T. szabályai szerint sohasem vonható az érvényes házasság fogalma alá. A H. T.-nek a házasság érvénytelenségéről szóló IV. fejezete a házasság érvénytelenségének két nemét különbözteti meg : a semmisséget és a megtámadhatóságot. E törvényes rendelkezésből viszont az következnék, hogy érvényes házasságnak csupán azt a házasságot lehet tekinteni, amely e két érvénytelenségi nem körén kívül esik. A H. T. 67. § azonban ettől eltérően rendelkezik, midőn a megtámadható házasságra nézve kimondja, hogy a megtámadható házasságot is mindaddig érvényesnek kell tekinteni, míg megtámadási perben érvénytelennek nem lett nyilvánítva. Az érvénytelen házasságnak másik csoportjára, a semmis házasságra nézve azonban a törvény hasonló kijelentést nem tartalmaz, hanem csak azt mondja ki a 46. §-ban, hogy a semmis házasságot megszűnése előtt csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha semmisségi perben annak lett nyilvánítva. Ez azonban csak a puszta létezésnek, fennállásnak elismerése, de nem elismerés egyúttal az érvényességnek is. Érvényesnek tehát a semmis házasságot még kivételesen vagy átmenetileg sem lehet tekinteni. Ami különösen a semmis házasságnak az ismételt házasságkötés szemszögéből való jelentőségét illeti, e tekintetben a H. T. világos megkülönböztetést tesz a korábbi semmis és a korábbi érvényes házasságnak a későbbi házasságra vonatkozó jogi hatása között. Amíg ugyanis az érvényes házasság tartama alatt kötött újabbi házasságot már egymagában semmisnek nyilvánítja (12. § 1. bek. és 45. §) és így a fennállását is megengedhetetlenné teszi, addig a fennálló semmis házasság alatt létrejött újabbi házassághoz ezt a hatályt nem fűzi, hanem az ismételt házasságkötést, bizonyos érdekek oltalmára, csupán tilosnak nyilvánítja (21. §) és a H. T. 124. § szerint bünteti. De az akadály ellenére megkötött házasság további fennállását nem teszi megengedhetetlenné. Ezek szerint a semmis házasságban álló házasfelek között is van megkötöttség olyan értelemben, hogy ezeknek sem szabad a semmis házasság tartama alatt új házasságra lépniök, de a tilalomnak áthágása csak a jelzett szakaszban írt büntető következményekkel jár, anélkül azonban, hogy az egyúttal maga után vonná a megkötött házasság érvénytelenségét is. A H. T. most vázolt rendelkezései folytán tehát a korábbi semmis házasságot semmiesetre sem lehet az ismételt házasságkötés szempontjából olyan érvényes, vagy legalább is érvényesnek vélelmezendő (H. T. 67. §) házassággal azonos hatályúnak elfogadni, mint amelyet a Btk. 251. § a kettős házasság megvalósításához előfeltételül megkíván. A vádlott tehát a harmadik házasságával, melyet bár a B. Ceciliával kötött érvényes első házasságának megszűnése után, azonban a S. Ágnessel kötött második (semmis) házasságának tartama alatt B. Máriával a törvényben megszabott akadály ellenére és tudatában ugyan, de érvényesen kötött, nem a Btk. 251. §-ba ütköző kettős házasság bűntettének, hanem a EL T. 124. § alá eső vétség tényálladékát valósította meg. Mindezekhez képest a Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének a B. Máriával