Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. szerint is elegendő volt arra, hogy vádlott a cselekményének súlyát és következményét higgadtan, kellő lelkinyugalommal meghányja-vethesse. A vádlott azonban az elhatározásban nem ingott meg. Az ilyen állapot a megfontolásra képes lélek állapota. Az ölési szándék előre megfontolt voltát a korlátolt beszámítási képesség nem zárja ki, mert az ilyen egyén ellenállóképessége kisebb ugyan és mert reá a külső és belső tényezők jobban hatnak, rendszerint könnyebben és hamarább is határoz, azonban az elgondoltat tervezni, mérlegelni és cselekménye súlyát, valamint a következményeit felismerni a korlátozott beszámítási képességgel bíró egyén is tudja. Az az álláspont, hogy a dolus eventualis és a premeditáció egymást kizárják, téves, mert az elhatározás véghezvitelének feltételekhez kötése nem zárja^ki az előre megfontolás megállapítását . . . = L. a BDtár XXIV. 199. és XV. 143. 11. A Bp. 446. § 3. pont szerint helye van újrafelvételnek. ha a felhozott új, tény vagy bizonyíték azt igazolja, hogy az alapeljárás során bűnvádi eljárást kizáró ok következett be. ^Kúria 1932 noy 29 B L 3697^932. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 384. § 4. pont és a Bp. 385. § 1. c) pont alapján jelentett be semmisségi panaszt. Ennek a panasznak az a jogi indoka, hogy pusztán az elévülésnek az elítélt javára történt megállapítása mellett a törvényszék és a kir. ítélőtábla megsértették törvényes hatáskörüket, mikor az új raf el vételnek az elítélt javára történő elrendelhetésének alapjául szolgálható tényállás változás hiányában, ilyennek a megállapítás nélkül, csupán jogi ok alapján mentették fel a vádlottat. A kir. főügyész által felhozott indok a törvénynek általában megfelel, mert csupán jogi indok alapján, figyelemmel a Bp. 446. § rendelkezésére, valóban nincsen helye újrafelvételnek ; hanem az alapeljárásban esetleg elkövetett törvénysértést a törvény 441. és 442. §-aiban a jogegység érdekében használt perorvoslat alapján hozott jogegységi határozattal rendeli orvosolni. A jelen esetben azonban az újrafelvételi főtárgyaláson a védő azon az alapon terjesztette elő újrafelvételi indítványát, hogy az alapperbeli ítélet meghozatala előtt már bekövetkezett az elévülés. Az újrafelvételi főtárgyaláson e kérdésben olyan új tényekre vétetett fel a bizonyítás és annak alapján a törvényszék ítéletében részletesen felsorolt olyan új tények állapíttattak meg, amelyek az alapeljárás során tartott főtárgyaláson s annak alapján hozott ítéletben egyáltalán nem szerepeltek. Figyelemmel tehát arra, hogy az elévülés beálltának bizonyítására az újrafelvételi eljárás rendjén olyan új ténykörülményekre terjesztetett ki a bizonyítás, melyek az alapeljárásban egyáltalában nem érvényesíttettek : az újrafelvételnek a Bp. 446. § 3. pont alapján a jelen esetben helye volt. Minthogy pedig az újrafelvételi eljárásban is hivatalból tisztázandó az a jogi kérdés, hogy az elévülés az alapeljárás során bekövetkezett-e és minthogy az alsófokú bíróságok által megállapított új tények mellett kétségtelen, hogy az elévülés az alapügyben az elsőfokú bíróság ítéletének kelte előtt már bekövetkezett : a vádlott felmentése törvényszerűen történt s a semmisségi panaszt ezért el kellett utasítani. . . = V. ö. Mendelényi László fejtegetéseit: A bűnvádi eljárási jog magyarázata (1931.) IV. k. 24. s köv. 11.