Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 meghagyva, anyagi ellenszolgáltatás ellenében, azok meggyógyítására vállalkozott, fondorlatosan járt el. Tekintve, hogy a vádlott a helyzetet anyagi haszon szerzésére használta fel és a sértetteknek ilyen módon kárt is okozott: cselekményei a csalás tényálladékát kimerítik. A vádnak azt az álláspontját, hogy a vádlott részéről olyan szuggesztív hatás fejtetett ki, amely a sértettek akaraterejét és ellentállási képességét — a fizikai erőkifejtéshez hasonlóan — teljesen lenyűgözte és ennélfogva a vádlott cselekményei rablásnak minősítendők, a kir. Kúria nem tette magáévá. Nem tekintve ugyanis azt, hogy a sértettek oldalán ilyen, az akarat szabad érvényesülését gátló tehetetlenség fel nem ismerhető, a vádlott alacsony értelmi színvonala mellett nem is lehet az ő egyéniségének a sértettekre gyakorolt szuggesztív hatását, mint valamely a vádlott által tudatosan kezdeményezett szellemi erőátvitelt értékelni, tekintve, hogy az külső megnyilvánulásában nem volt egyéb, mint az egyszerű gondolkozású, kisebb műveltségű és a rejtelmesség iránt különösen fogékony falusi nép lelkének és képzelőtehetségének ösztönös megnyilatkozása, amely a beteg idegrendszerű és éppen azért könnyebben befolyásolható sértetteknél csak annál fokozottabban jutott kifejezésre. Az ebben a vonatkozásban semmivel sem nagyobb értékű, mint a vád tárgyává tett többi esetekben, ahol a vádlott szintén lehetetlenségek megoldására vállalkozott annak elhitetésével, hogy ő különböző gyógyszerek alkalmazásával szerelmesek nem kívánt vonzalmát megbontani, az egymástól idegenkedő házastársak közt az egyetértést helyreállítani és a bíróság előtt folyó perek kimenetelét kedvezően befolyásolni képes. A vádlott egyéni tulajdonságaira vonatkozó ez a tévhit ilyen körülmények között kétségkívül ügyesen kiaknázható alkalmul szolgált a vádlott számára a sértettek tévedésben tartására, de ugyanaz a vádlott részéről mint erőszak, jelentőséghez egyáltalában nem juthatott.. . . = Hasonló esetek: BDtár IX. 41.; X. 191. 10. A szándék előre megfontolt voltát sem a korlátolt beszámítási képesség, sem az elhatározás véghezvitelének feltételekhez kötése nem zárja ki. (Kúria 1932. dec. 7. B II. 3941/1932. sz.) Indokok . .. A vádlott a pénz ellopását hetekkel a cselekmény elkövetése előtt elhatározta, mivel azonban azt könnyen keresztül vinni nem volt képes, támadt az a gondolata, hogy a pénzt erőszakkal, sőt K. Sándorné megölése árán is megszerzi. Majd tudomására jutott vádlottnak az is, hogy K. Sándorné férje hazulról huzamosabb időre eltávozott. Ekkor vádlottban a K. Sándorné megölésének gondolata mindinkább megerősödött és a cselekmény elkövetésének napján délután négy órakor, már amikor a kaszafenőkalapácsot magához vette és a gyanúnak a sértettel haragos viszonyban levő P. Ferencnére való hárítása céljából a bűnjel cédulát megírta, benne az ölés gondolata elhatározássá érlelődött. Ezután a vádlott hazulról eltávozott és este 10 óráig kóborolt, amely idő alatt nyilvánvalóan a cselekménye kivitelének gondolatával foglalkozott és csak midőn a késő estéli időt, valamint a sértett lakhelyének megfigyelése után a helyszínét megfelelőnek találta, hajtotta végre ölési szándékát. Ezek szerint délután négy órakor már a kivitel részleteit is magában foglaló elhatározássá érlelődött vádlottban az ölési szándék, amely időtől a véghezvitelig a vádlott értelmi és érzelmi világára zavaróan hatható mozzanatok nélkül, annyi idő telt el, amennyi a kir. ítélőtábla által helyesen ismertetett körülmények között, a kir. Kúria megítélése