Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

4 Büntetőjogi Dönt vén t/tár. azonosság mindig fennforog, ha a vádbeli és ítéleti történeti eseménynek főbb vonalaiban ugyanaz a rész tényálladéka a beolvadás vagy a helyettesítés vagy pedig a vagylagosság, esetleg a különös és általános törvény viszonyában áll egymással. (Kúria 1932. nov. 9. B II. 2265/1932. sz.) Indokok .... A becsületsértésnél a sértési célzatot a törvény nem követeli és elegendő annak a tudata, hogy a cselekmény a sértettre becstelenítő, lealacsonyító vagy megszégyenítő. Az, hogy mi indította a vádlottat a cselekmény elkövetésére, a bűnösség szempontjából közömbös. Egy 17 éves leányra, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék, megszégyenítő és lealacsonyító, ha a karjánál fogva megragadják, meglökik és hátsó felére ütnek. E szerint a vádlott cselekményében a becsületsértés vétségének alkotó elemei felismerhetők lévén, a kir. ítélőtábla a vádlottnak e bűncselekményben való bűnösségét tévedés nélkül állapította meg. A védelemnek azt az álláspontját, hogy adott esetben nincs meg a tettazonosság a vádbeli és az ítéletben megállapított bűncselekmény között, a kir. Kúria nem teszi magáévá. Ugyanis a (. . . Mint a fejben . . .) Ez pedig a jelen esetben fennforog. Kétségtelen ugyanis, hogy a panaszolt esemény a hely, az idő és a felek tekintetében ugyanaz az ítéletivel és mindkettő a vádlott részéről a sértett ellen intézett tettleges támadásról szól. — A jogi részt illetően pedig kétségtelen, hogy úgy az erőszakos nemi közösülés, mint a tettleges becsületsértés egyformán a sértett személyisége ellen intézett támadást jelent. Mindkettőnek a súlypontja az egyén társadalmi értékének megsértésében van, — az erőszakos nemi közösülésnél a női szemérem elleni támadásig felfokozva. A kettő viszonyát tekintve : a tettleges becsületsértés az erőszakkal véghezvitt nemi közösülés keretébe mint az erőszak egyik jelensége jut jelentőséghez, és mint ilyen, beolvad ennek tényálladékába. így, amikor a sértett a miatt emelt vádat, hogy a vádlott őt ellenkezése dacára átfogta, neki gáncsot vetve, őt a földre terítette, reáfeküdt és térdeit szétfeszítve nemző részét az ő nemi részével egyesítette, voltaképpen vádat emelt az ezzel megvalósított tettleges becsületsértés miatt is. — Az pedig, hogy a panaszolt tettleges támadás közül egyes részleteket a bíróság nem talált bizonyítottnak, a tettazonosságot nem érinti . . . = A tettazonosság kérdéseivel foglakoznak a BHT 459., 508. és 730. szám alatt felvett EH-oí. V. ö. BDtár XXIV. 210 ; XXV. 119. és Auer György fejtegetéseit: Főtárgyalás a törvényszék előtt (1930.) 111. skl. 5. Rágalmazás ügyvédi kamara ügyészéről annak állítása, hogy fegyelmi feljelentései megtételénél nem az öt hivatása szerint is kötelező tárgyi igazság keresése, hanem a pervesztés feletti bosszúság, tehát személyes érzelem által előtérbe tolt mellékes tekintet vezeti. (Kúria 1932. nov. 2. B I. 3158/1932. sz.) Indokok : . . . A sajtóközlemény lényegében azt tartalmazza, hogy a főmagánvádlót a fegyelmi feljelentései megtételénél nem az őt hivatása szerint