Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3 3. A vonat kisiklatására alkalmas éknek a sínre erősítése által a vaspálya már tettleg megrongáltatott, mert a vasúti sín használhatósága csökkent és a vasúton levő személyek és áruk a veszélynek ki voltak téve. Közveszélyű rongálás befejezett bűntette. (Kúria 1932. nov. 2. B III. 4445/1932. sz.) Indokok.... A vonat kisiklatására irányuló merénylet tervéhez szükséges éket a vádlott maga állította össze s erősítette a vasúti sínre röviddel a vonat érkezése előtt. A vádlott által készített és elhelyezett éket a szakértők a vonat kisiklatására alkalmas eszköznek minősítették. A vádlott e szerint megtett mindent a vonat kisiklásának az előidézésére, annak elmaradása csupán a rajta kívül eső abból az okból következett be, mert a mérsékelt sebességgel vezetett mozdony kereke az éket kilökte a sínről. Igaz, hogy a vádlottnak az a valóságnak meg nem felelő jelentése, mely szerint a sínek között két embert látott babrálni, hozzájárult ahhoz, hogy a vasúti személyzet a mozdonyvezetőt óvatosságra intette s az a menetsebességet csökkentette, ez azonban nem a vádlott, hanem a vasúti személyzet érdeme, mert a vádlott javára a Btk. 67. § 2. pontja csak akkor volna alkalmazható, ha a vonat elindulását meggátolta vagy a vonatot, még mielőtt az az általa elhelyezett akadályhoz érkezett, megállította volna, ami neki módjában is állott. A vádlott, aki gyakorolt pályamunkás volt, tudta, hogy az általa összeállított és a sínre erősített ék a vonat kisiklását eredményezheti, az ebben a tudatban szándékosan véghez vitt cselekménye tehát a rongálásra irányuló szándékot is nyilvánvalóvá teszi. E mellett közömbös, hogy a vádlottnak a vasúti baleset előidézése, illetőleg annak általa úgy vélt megakadályozása által mi volt a távolabbi célja, vagyis, hogy a merénylet tervének kieszelése és foganatosítása által mit óhajtott elérni. S mégha való is a vádlottnak az a vallomása, hogy ily úton — a merénylet felfedezésének bejelentése által — állásában való véglegesítését remélte elősegíteni, ez a körülmény legfeljebb az elkövetés motívumául tekinthető, ami azonban jogtalan anyagi előny szerzésére irányulván, helyes megítélés szerint nem enyhítő, de éppen súlyosbító körülményül számítható be. Megjegyzi a kir. Kúria, hogy az éknek a sínre erősítése által a vaspálya már tettleg megrongáltatott, mert a vasúti sín használhatósága csökkent és a vasúton levő személyek és áruk a veszélynek ki voltak téve. A vádlott cselekménye tehát nem kísérletnek, hanem a Btk. 434. §-ba ütköző befejezett bűncselekménynek lett volna minősítendő. Ez a téves minősítés azonban a vádlott javára történvén, helyesbíthető nem volt s csupán súlyosító körülményként volt figyelembe vehető . . . = Ugyanígy a 23. TÜH (BHT 76.). — Kísérlet megállapítása, mikor a vádlott egy kocsikereket csupán reáhelyezett a vasúti sínre abból a célból, hogy azt a vonat összetörje, ami a vonatot kisiklás veszélyének teszi ki: BDtár VII. 98. 4. Tettazonosság alatt a történeti eseménynek jobb vonalaiban (idő, hely stb.) való ugyanazonossága mellett a jogsérelem minőségbeli azonosságát kell érteni. A tettl*