Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 141 másul vette, hogy a nevezett érdekeltség 1924. november 9-én tartott gyűlésen 25 tagból álló választmányt alakított. E választmánynak volt a tagja T. István vádlott is. A választmány a házhelyhez jutottak házépítési és kölcsönügyeinek vitelével egy részvénytársaságot, «a Kertvárosépítő R.-T.»-ot alapított, s az. OFB.-hoz azt a kérelmet intézte, hogy a házhelyhez jutottak érdekeltségét képviselő választmány hatásköre e részvénytársaságra ruháztassék át. A kérelmet az OFB. elutasította, mert a rt. mint idegen szerv, nem képviselheti azoknak az érdekeit, kiknek javára a megváltási eljárás megindult. A Kertvárosépítő R.-T. 168,000 P alaptőkével alakult, miből 120,000 P tényleg befolyt. E részvénytársaság első igazgatósága, — melynek az alakuláskor néhány hétig T. István vádlott is tagja volt — 1927. december 16. napjáig működött. A házhelyigénylők turnusonként jutottak befizetéseik alapján házhelyeikhez. Az I. és II. turnus kielégítése simán bonyolódott le, azonban a III. turnus igénylőinek kielégítésénél zavarok álltak be. A becsatolt kimutatás szerint egyszázhetvenhét III. turnusbeli igénylő a házhelyek vételára összesen 285,141 P-t fizetett be. A fizetéskor az igénylő egy Nyilatkozatot állított ki, melyben kötelezte magát, hogy a házhely vételárát a Kertvárosépítő R.-T. postatakarékpénztári csekkszámlájára fizeti be, a lefizetett pénz a birtokba adásig letétként szerepel, mely letét után kamatra igényt nem tarthat. Ez intézkedésnek alapja az volt, hogy a szövetség választmánya 1927. december 30-án tartott ülésében, melyben T. István vádlott is részt vett, elhatározta, hogy a részvénytársaság veszi át a választmány ügykörét, s ezzel kapcsolatosan a rt. a házhely vételárakra befolyó betéteket beszedi és gyümölcsözteti mindaddig, míg az a további birtokbaadás előterjesztésekor a Magyar Földhitelintézethez beküldendő. Az OFB. azonban 1928. január 20-án kelt 64,824/1927. számú ítéletében kimondotta, hogy a befizetett összegek az 1920 : XXXVI. tc. 46. §-ának rendelkezése szerint a megváltási árnak a befizetők veszélyére történt letétbe helyezésének tekintendők, azok felett a választmányt nem illeti meg a rendelkezési jog. Majd az 1928. február 13-án kelt 6700/1928. számú végzésében kifejezetten kimondotta, hogy a befizetett összegek feletti rendelkezési jog az OFB.-t illeti meg. Az indokolásban kifejtette az OFB., hogy a választmány 1927. év július végén a házhelyhez jutókat, kik ^Köztisztviselők Kertváros Szövetség* név alatt magánjogi egyesülésbe tömörültek, bírósági utasítás nélkül felhívta, hogy az OFB. ama rendelkezése folytán, hogy a megváltási ár egy összegben való megfizetésének a házhelyek birtokbaadásával egyidejűleg kell megtörténni, a megváltási árakat a «Köztisztviselők Kertváros Szövetsége» javára fizessék be, nehogy a megváltási ár kellő időben való befizetésének elmaradása a birtokbaadást megnehezítse. A befizetések tehát a megváltást szenvedők javára történt befizetések, melyek felett a rendelkezési jog az 1920 : XXXVI. tc. 45. és 46. §-aiban, valamint a 60.000Í1921. F. M. sz. rendelet 88. §-ában foglaltak szerint az OFB.-ot illeti meg. Mindezek alapján az OFB. elrendelte a befizetett pénzeknek a Magyar Földhitelintézethez való áttételét, mivel az ítéletek végrehajtásával ez az intézet van megbízva. Erről a határiozatról T. István vádlott tudomással bírt; a rendelkezésnek azonban eleget nem tettek. A rt.-nak 1928. június 19-én tartott igazgatási ülésén — mely igazgatóságnak T. István 1927. december 17. óta újból tagja volt — az igazgatóság egyértelmüleg — tehát T. István vádlott is, dacára annak, hogy a rt. már fizetésképtelen állapotban volt, mert alaptőkéje elveszett és számtalan polgári pert indítottak ellene — úgy határozott, hogy a választmánynak fentebb ismertetett határozata alapján részükre gyümölcsöztetés végett átengedett, s a