Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 1Ü1 Indokok .... A ténymegállapítás szerint a vádlott 500 dollár megszerzésére és ennek 7 P 40 filléres zugforgalmi áron való eladására ajánlkozott. Dollárnak tilalmas megszerzése és zugforgalmi aron való eladása pedig megfelel az 1922 : XXVI. tc. 1. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékához tartozó üzérkedés fogalmának. Abban nincs igaza a védőnek, hogy az 1922 : XXVI. tc. 3. §-ának első bekezdése semminemű bűncselekményről sem intézkedik, hanem csak a büntetés szabályait írja elő és nincs abban sem, hogy mivel beugratva lett, ennélfogva nem lehet szó a törvényben írt ajánlkozásról, és így a cselekmény még a kísérletet sem meríti ki. Ugyanis (. . . Mint a fejben . . .) Az pedig, hogy az ajánlkozás úgynevezett agent provocateur kezdeményező fellépésére történt, — miként ennek a kir. Kúria a B. H. T.-ába 698. szám alatt felvett EH-ában kifejezést adott — nem érinti az ajánlkozó büntetőjogi felelősségét. És, mert a szóban levő bűncselekmény nem kísérlet, hanem önálló bűncselekmény, a Btk. 67. §-a pedig csak a kísérletre nyerhet alkalmazást, ennélfogva nincs igaza a vádlottnak és a védőnek abban sem, hogy a cselekmény önkéntes elállás folytán a Btk. 67. §-ánál fogva nem büntethető . . . = Agent provocateur 1. fennebb 106. sorsz. a. 150. Lottójövedéki kihágás miatt a bűnvádi eljárás — eltérően a jövedéki kihágásokra nézve fennálló általános rendelkezéstől — hat hónap alatt évül el. (Budapesti kir. ítélőtábla 1933. júl. 1. J II. 662/1933. sz.) = A jövedéki büntetőjog anyagi szabályait magában foglaló 18,400/1928. P. M. sz. rendelet 15. §-ának 2. bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben valamely jogszabály rövidebb határidőt nem állapít meg, az elévülés a jövedéki büntető eljárást a cselekmény elkövetésének napjától számított három év elteltével zárja ki. A lottójövedéki szabályok 75. §-a pedig ennél az általános elévülésnél rövidebb : hat hónapi elévülési időt állapít meg. 151. A sikkasztás elévülésének kezdő időpontját nem a pénz átvétele, hanem az eltulajdonításra irányuló cselekmény elkövetése napjától kell számítani. (Kúria 1933. okt, 4. B II. 3750/1933. sz.) Indokok .... A Btk. 107. §-a szerint az elévülés a bevégzett bűntettre nézve a véghezvitel napjával kezdődvén, a sikkasztás elévülésének kezdő időpontját nem a pénz átvétele, hanem az eltulajdonításra irányuló cselekmény elkövetése napjától kell számítani. Az adott esetben tehát ismerni kell, hogy a vádlott mikor használta fel a saját céljaira a tényállás szerint eltulajdonított összeget. Figyelembevevő különösen, hogy az elévülés folyásának félbeszakítására alkalmas bírói határozat 1932. szeptember 2-án kelt, az elévülés szempontjából az lesz a döntő, vájjon a felhasználás ténye 1927. szeptember 3. előtt, avagy e napon és ezt követelőleg történt-e. Az ítéletben ez ügydöntő tényt illetőleg ténymegállapítás nem foglaltatván, a Kúriának nem áll módjában az elévülés kérdésében a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését alkalmazni . . . = Kúria EH : Sikkasztás esetében az elévülés az ingó dolog elidegenítése vagy elzálogosítása napjával veszi kezdetét (BHT 413.).