Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 117 tulajdonos felügyelete mellett vezette és azokba a vádlottak be nem folytak. Midőn K. Gyula a céghez került, annak mintegy 20 millió P vagyona volt, de a bankügyletek folytán 1926. évben fizetési nehézségekbe került, aminek elhárítása végett a cég tulajdonosai pénzügyi és jogászi szakértők meghallgatása után a cégvagyon rendezéséhez fogtak és tőkét szereztek az adósságok kifizetéséhez. A felkért szakértők a vizsgálat során azt a véleményt adták, hogy oly veszteség mutatkozik, amely megfelelő vezetés mellett elő nem fordulhat. A cég szakértői a rendezést úgy igyekeztek elérni, hogy leépítéseket végeztek, s ehhez képest 1926. év nyarán K. Gyulának is felmondottak és végkielégítéssel elbocsátották. A bankügyletek likvidálása ezután még egy évig tartott, melynek során a szakértők és a cég hivatalnokai K. Gyula rosszhiszemű eljárásának tulajdonították a cég vagyoni romlását. Az elsőbírói ítéletben részletesen ismertetett F. Bertalan-féle per lefolj-tatása után, amely per elvesztését a cég tulajdonosai K. Gyula tanúskodásának tulajdonították, a cég tulajdonosai, továbbá F. Márk cégvezető dr. W. Ernő és dr. B. Károly ügyvédek tanácskozásra ültek össze, melynek során a vádlottként nem szereplő és K. Gyula sértett által vezetett bankügyletekkel ismerős T. Lajos K. Gyula ellen bűnvádi feljelentés megtételét kívánta, míg a vádlottak azt ellenezték ; a tanácskozásba bevont két ügyvéd közül az egyik a feljelentés mellett volt, a másik azt ellenezte. Ezután bevonták a tanácskozásba a bűnvádi ügyekkel foglalkozó dr. V. Oszkár ügyvédet is, aki a rendelkezésre álló adatok alapján azt a véleményt adta, hogy a K. Gyula bűnösségének megállapíthatására elegendő gyanúok fennforog és vádlottak ezután adták meg a cég nevében dr. V. Oszkár ügyvédnek a feljelentés megtételére a meghatalmazást. Midőn tehát T. Rezső vádlott (cégtulajdonos) és F. Márk vádlott (cégvezető), akik a sértett által intézett bankügyletekbe be nem folytak, azt látták, hogy a bankügyletek kezelése folytán a cég vagyoni helyzete megingott és a pénzügyi szakértők véleménye, valamint a cég hivatalnokai által előterjesztett adatok alapján, a meghallgatott jogászi tanácsadók, a felkért ügyvédek véleménye az volt, hogy a bankügyletek lebonyolítása körül sértett büntetendő cselekményt követett el, és ennek a véleménynek helyessége iránt a vádlottakat a sértett működését ellenőrző T. Lajos cégtulajdonos is meggyőzte, a feljelentés megtételénél kellő gondossággal jártak el, és szó sem lehet arról, hogy részükről a kellő ténybeli alap hiányzott. A kellő ténybeli alap ugyanis nem jelenti a bizonyítékok összeségét, vagyis nem jelenti azt, hogy a feljelentőnek, jelen esetben a vádlottaknak minden bizonyíték rendelkezésre álljon a sértett elítéléséhez, hanem elegendő az, hogy a bűnvádi eljárás megindításához alapos gyanú forogjon fenn. Márpedig a pénzügyi szakértőknek és a cég hivatalnokainak meghallgatása és a jogászi tanácsadók véleménye után a vádlottak joggal lehettek abban a tudatban, hogy a sértett a bankügyletek lebonyolítása körül őket tudatosan megkárosította és eljárása büntetendő cselekményt képez és arra kellő ténybeli adat is van. Ez esetben pedig a vádlottakkal szemben a feljelentés megtételénél sem a tudatos rosszhiszeműség, sem pedig gondatlanság meg nem állapítható, ezek hiányában pedig sem a hamis vád, sem pedig a hatóság előtti rágalmazás fenn nem forog. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn a vádlottakat a Bp. 326. § 1. pontja alapján felmentette. = Kúria : Kellő ténybeli alap nélkül az vádol, aki annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésére annyi gyanúok, amelyből az eset körülményeihez képest méltán következtethetett vádjának helytállóságára, mégis vádolt (BDtár XI. 89.).