Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

92 Büntetőjogi Döntvénytár. vagyonát a valóságban jogtalanul csökkentette azáltal, hogy a hitelre vásárolt áru egyrészét hitelezője részére hozzáférhetetlenné tette, így több hitelezőjének a kielégítését szándékosan meghiúsította, 2. 1930. augusztus havában azon célból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, M. Artúr és L. Ferenc kereskedőket tévedésbe ejtette azzal a fondorlattal, hogy bonitásának emelése céljából fokozatosan mindig nagyobb rendeléseket tett és pontosan fizetett, a kisebb tételeket még lejárat előtt is rendezte, ezáltal magát hitelképes és emelkedő forgalmú fizetési képességgel bíró üzlet tulajdonosának mutatta, minek folytán 1930. szeptember havában M. Artúr saját üzletéből 1513 P értékű árut kiszolgáltatott, L. Ferenc cég pedig 1481 P értékű árut hitelbe leszállított, amely áruk átvétele után 1930. november hóban maga ellen kényszeregyességi eljárás megindítását kérte. A kényszeregyességi eljárás folyamán a háztulajdonos a még meglévő árukészletét elárvereztette, a befolyt pénzt házbértartozására fordította és így a nevezett sértetteknek a jelzett összegek erejéig vagyoni kárt okozott. A budapesti büntető törvényszék főtárgyalási tanácsa, ahová a vádirat beadatott, a vádiratot az összes iratokkal a Bp. XV. fejezetében írt eljárás lefolytatása végett a Te. 111. §-ára, az 1932 : IX. tc. 1. §-ára, és a Bp. 15. §-ára figyelemmel a vádtanács elnökéhez tette át, lényegében azon indokokbólt, hogy : az 1932 : IX. tc. életbeléptetése előtt a Btk. 386. §-ában meghatározott bűncselekmény büntette a kir. törvényszéki tanács hatáskörébe tartozván, a Te. 111. §-a értelmében ezen a Btk. XXXI. fejezetében írt csalás büntette miatt folyó bűnügyben a vádirat ellen kifogásoknak volt helye. Bár az 1932. évi IX. tc. a Btk. 386. §-át hatályon kívül helyezve az ezen §-ban írt bűncselekmény tényálladékát az 1932 : IX. tc. 1. §-ába beolvasztotta, azonban a vádlottnak a Bp. XV. fejezetében foglalt eljárás lefolytatására volt jogigényét meg nem szüntethette, mert azt puszta jogmagyarázattal szűkíteni az általános büntetőjogi alapelvekbe ütköznék. A törvényszék vád tanácsa az iratokat a bűnvádi eljárás folytatása végett az eljárt főtárgyalási tanács elnökének visszaküldötte azon indokolással, hogy az 1932 : IX. tc. első bekezdése értelmében a Btk. 386. §-a hatályát vesztvén, a vádtanácsnak a Bp. XV. fejezetében körülírt eljárás folytatására hatásköre nincs. A kir ügyészség felfolyamodása folytán a budapesti kir. ítélőtábla a vádtanács végzését a Bp. 384. § 4. pontjában írt okból megsemmisítette, s a vádtanácsot a Bp. XV7. fejezetében írt eljárásra utasította, lényegében azon indokolással, hogy az 1932 : IX. tc. 1. §-a egyebek mellett a Btk. 386. §-a helyébe is lépett, mint hitelezőt károsító cselekmény, és ez okból is a törvényszék végzésének helyes indokait magáévá teszi. A koronaügyész perorvoslata szerint az 1932 : IX. tc. 1. §-ában létesített új bűncselekmény miatt emelt vád esetében a Te. 111. § helyes értelmezése szerint nincs helye a Bp. XV. fejezetében szabályozott eljárásnak. Előrebocsátja a jogegységi tanács, hogy a kir. ügyészség vádiratában foglalt csalási vád — amint azt a törvényszék helyesen megállapítja — a Te. 101. § 5. pontja értelmében egyesbírói hatáskörbe tartozván, arra a Te. 111. §-ának a kifogásokat megengedő rendelkezései ez okból nem alkalmazhatók, s hogy tehát ezért az eldöntendő kérdés csupán az, hogy a jelen bűnügyben az 1932 : IX. tc. 1. §-ában foglalt hitelsértés bűntette címén emelt vád folytán van-e helye a vádaláhelyezési eljárásnak. A Te. 111. § első bekezdése sorolja fel azokat a bűncselekményeket, amelyeknek esetében helye van a vádirat ellen kifogás beadásának. Ebben a felsorolásban a később alkotott 1932 : IX. tc. 1. §-a alá eső bűntett természetszerűleg nem szerepel. A perorvoslattal megtámadott határozatok álláspontja szerint ennek dacára azért van helye a jelen esetben a vád alá helyezési eljárásnak, mert az