Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 81 útján kiegyenlíthessék. Ekként pedig B.-nek jogtalan vagyoni hasznot szereztek . . . De helyes a bűncselekményeknek a minősítése is, mert a vádlottak nem hitelt, hanem jogtalan vagyoni hasznot akartak szerezni és szereztek is ; ezért tehát a Btk. 384. §-ban foglalt minősítés, melynek hitelszerzés a lényege, nem foghat helyet . . . = Hasonló esetek : Kúria BDtár XI. 166. ; BDtár XII. 95. — A csalás •és hitelezési csalás elhatárolására 1. BDtár XXIII. 122. 98. A helyreigazítás a sajtójogi felelősséget nem €rmtl- (Kúria 1933. jún. 7. B 1.1333/1933. sz.) Indokok : ... A vádlott azzal a megokolással jelentett be semmisségi panaszt, hogy ő azért nem bűnös, mert helyreigazító nyilatkozatában a vádbeli tényálbtásokat visszavonta. A panasz alaptalan. A St. 20. § 5. bekezdése értelmében ugyanis a helyreigazítás a sajtójogi felelősséget egyáltalán nem érinti. A vádlott nyilatkozata tehát nem jelent mentességet a sajtójogi bűnvádi felelőssége alól, mihez képest a vádlott bűnössége a törvény sérelme nélkül állapíttatott meg... 99. A Btk. 406. §-a alá eső vétséget követi el a fuvarozó, aki a megbízó birtokában volt áruátvételi elismervényt, mikor az ő felelősségének mértékére nézve vita merült fel, szándékosan eltépte és összegyűrte. (Kúria 1933. máj. 23. B III. 804/1933. sz.) Indokok : ... A vádlott azzal védekezik, hogy amikor a sértett előtte hadonászott az elismervénnyel, akkor ő azt megnézés céljából kapta ki a kezéből s ekkor véletlenül szakadt az el. A kir. Kűria azonban elfogadta a törvényszéknek azt a megállapítását, amely szerint a vádlott szándékosan tépte és gyűrte össze az elismervényt. Abban a kérdésben pedig, hogy a vádlottnak ebben a tettében megvannak-e a Btk. 406. §-a alá eső vétség tényálladéki elemei, a kir. Kúria a kir. ítélőtábla jogi álláspontját fogadta el. A szóban levő elismervény ugyanis L. gépkocsivezetőnek olyan értelmű nyilatkozatát tartalmazza, amely szerint ő bizonyos árukat V. István vádlott megbízásából vett át fuvarozásra. Ezt az elismervényt L. F. Hugó sértett részére állította ki, ennek adta át és az ennek a birtokában maradt is a vádbeli esetig. Az elismervény e szerint okirat, amely semmikép sem volt a vádlott sajátja. A vádbeli alkalommal a vádlott és F. Hugó sértett közt az a vita merült fel, hogy a vádlott felelős-e a gépkocsi vezetője által elvállalt fuvarozás nem teljesítéséből származott kárért. F. Hugó azt vitatta, hogy felelős, mert a gépkocsivezető a vádlott megbízásából vállalta a fuvarozást és ezt az állítását a szóban levő és egy másik hasonló fuvarozással kapcsolatban kiálított elismervénnyel kívánta bizonyitani. Helyesen állapította meg mindezekre tekintettel a kir. ítélőtábla, hogy a szóbanlevő okirat a vádlott és a sértett közt felmerült vitában jogi jelentőséggel bírt és így annak megrongálásából a sértettre kár háromolhatott... Büntetőjogi Döntvénytár. XXV]. 6