Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)
Büntetőjogi Döntvénytár. 6? Az alapperben a valóság bizonyítása sikerülhetett vagy nem sikerülhetett hamis okiratok, hamis tanúvallomások vagy szakértői vélemények alapján (446. §, 449. § 1. pontja), a bíróság valamely tagja meg lehetett vesztegetve (2. pont) s ezek a körülmények utóbb jogerős ítélettel meg is állapíttattak (451. §), vagy a feleknek az alapperben nem volt s nem is lehetett tudomásuk olyan új tényekről és bizonyítékokról, amelyek az alapper folyamán felhozottakkal együtt az alapperben megállapított tényállás megdöntésére vagy lényegesen eltérő tényállás megállapítására vezettek volna (3. pont) s amelyeket csak az alapper jogerős befejezése után tudnak megjelölni vagy felhozni. Mindezen esetekben ellenkeznék a jogérzettel az újraf el vétel lehetőségének kizárása. Bár a rágalmazásnak nem tényálladéki eleme az állított vagy híresztelt tény valótlansága, mégis ha van helye a valóság bizonyításának s ez el is rendeltetett, akkor az ennek eredményeként megállapított tényállás — amelyből a valóságra levont következtetés a Bv. 16. §-án keresztül a bűnösség kérdését dönti el — épp oly természetű, mint az akármily más bűncselekmény miatt indított eljárásban megállapított tényállás s így azzal szemben — újrafelvétel útján — ajánlott új bizonyítás már nem eshetik a St. 53—54. §-ainak a pusztán az alapperben irányadó szigorított rendelkezései alá . . . = Az ügy előadója Mendelényi László kúriai bíró volt, aki ugyanezt az álláspontot kifejtette «A bűnvádi eljárási jog» c. mű IV. k. (1931.) 24. lapján. 85. A betegségi és balesetbiztosításról szóló 1927. évi XXI. tc. 206. § 1. pontjában említett fizetési késedelem annyi kihágás tényálladékát alkotja, ahány fizetési meghagyással szemben késedelmet követtek el. (Kúria JEH 1933. máj. 19. B I. 858/1933. sz.) Indokok : ... D. Tivadar borbélymestert a járásbíróság a társadalombiztosítási kötelezettség ellen elkövetett hat rendbeli kihágás miatt két heti elzárásra ítélte azért, mert azon célból, hogy az őt terhelő társadalombiztosítási járulékok megfizetésének kötelezettségétől jogtalanul mentesüljön, a biztosításra kötelezett munkavállalóitól levonható járulékrészeket — az 1931. évi november hó 4-én, továbbá november hó 26-án, december 28-án, 1932. február hó 8-án, március hó 5-én és március hó 31-én esedékessé vált fizetési meghagyásoknak megfelelően nem fizette meg. A törvényszék, mint fellebbezési bíróság az elsőfokú ítélet minősítését megváltoztatta és D. Tivadart az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás alapján egy rendbeli — folytatólagosan elkövetett — társadalombiztosítási kihágás miatt, a büntetés kiszabását megsemmisítve nyolc napi elzárásra ítélte el. A fellebbezési bíróságnak ez az ítélete törvénysértő, mert az 1927. évi XXI. tc. 207. § 1. bek. akként rendelkezik, hogy a 206. § 1. pontjában említett fizetési késedelem annyi kihágás tényálladékát alkotja, ahány fizetési meghagyással szemben követtek el késedelmet . . . 86. /. Abban az esetben, ha szigorított dologházra ítélt egyén feltételes szabadságának ideje alatt büntettet követ el, e miatt az eljárás annak a bíróságnak a hatáskörébe