Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. tartozik, amelyik az elitéltet szigoritott dologházba utalta. — II. A jogegységi tanács a koronaügyész perorvoslata alapján akk\or is megállapítja a törvénysértést, ha az illető határozat meghozatalánál a biróságnak nem volt tudomása az ő hatáskörét kizáró körülményről. (Kúria JER 1933. máj. 19. B I. 1939/1933. sz.) Indokok : ... A miskolci törvényszék V. Zoltánt lopás büntette miatt a dologházi őrizet legrövidebb tartamának három évben való meghatározása mellett szigorított dologházba utalta. Ezt az ítéletet a debreceni kir. ítélőtábla felülvizsgálta és helybenhagyta. A nevezett szigorított dologházba szállíttatott, ahonnan utóbb feltételes szabadságra bocsáttatott és állandó tártózkodási helyéül Miskolc jelöltetett meg. V. Zoltán Miskolc területét többízben engedély nélkül elhagyta, és a jászapáti országos vásáron lemezjátékot űzött, a nagyhalászi vásáron pedig lopást követett el, amelyért a nyíregyházai kir. ügyészség indítványára, a nyíregyházai törvényszék mint egyesbíróság jogerősen két heti fogházra és három évi hivatalvesztésre és polgári jogainak gyakorlatának felfüggesztésére ítélte. V. Zoltán fogházbüntetését ki is töltötte . Ezeknek az adatoknak utólagos tudomásulvétele után a miskolci kir. ügyészség a 15,000/1930. I. M. rendelet 4. pontja, illetve az 1913 : XXI. tc. 16. § 4. bekezdésére hivatkozással V. Zoltán szigorított dologházba való visszaszállításának az elrendelése iránt indítványt terjesztett a miskolci törvényszék elé, ezt az indítványt azonban a törvényszék elutasította. Az elutasításnak az indoka az, hogy a törvényszék a V. Zoltán cselekményében nem egyszerűen a 15,000/1930. I. M. rendelet 4. pontjában megjelölt erkölcstelen életmódnak a folytatását, hanem a Bn. 49. § 2. bek. 2. pontja szerint minősülő lopás bűntettének az elkövetését látja fennforogni, amely miatt nem az említett rendelet szerinti eljárásnak, hanem arra való tekintettel, hogy V. Zoltán a bűncselekményt feltételes szabadságának ideje alatt követte el — a II. Bn. 47. § szerinti eljárásnak van helye — amely eljárás azonban — figyelemmel a nyíregyházai törvényszék jogerős ítéletére — a Bp. 449. § 3. pontja, illetve a Bp. 450. § 3. pontja értelmében megindítandó újrafelvételi eljárás indítványozása nélkül hivatalból nem tartozik a hatáskörébe. E végzés ellen a kir. ügyészség felfolyamodással élt. A felfolyamodást azonban a debreceni kir. ítélőtábla elutasította, éspedig azzal az indokolással, hogy azon bűncselekményért, amelynek elkövetése az erkölcstelen életmód folytatására enged következtetést és amellyel kapcsolatban V. Zoltán a tartózkodási hely önkényes megváltoztatásával a felügyeleti szabályokat is megszegte, a nevezett felelősségre vonása már megtörtént, amikor a nyíregyházai törvényszék őt a vásári lopásért jogerősen elítélte és így a «non bis in idem» elvénél fogva hiányzik a törvényes alap ahhoz, hogy V. Zoltán az említett bírói ítélettel már megtorolt jogellenes magatartásért újból felelősségre vonassék. A koronaügyész perorvoslata szerint törvénysértő 1. a nyíregyházai törvényszéknek az az eljárása, hogy a II. Bn. 47. § 1. bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére eljárt és ítélkezett oly bűncselekmény tárgyában, mely a miskolci törvényszék hatáskörébe és illetékessége alá tartozik, 2. a miskolci törvényszéknek és a debreceni kir. ítélőtáblának végzése azért, mert a nyíregyházai törvényszék fenti a Bp. 384. § 4. pontjában meghatározott semmisségi okból nyilván semmis s így nem létezőnek tekintendő ítéletéhez fűzött jogi következtetésük és rendelkezésük érthetetlen s így a Bp. 384. § 10. pontjában meghatározott semmisségi okot valósítják meg s mert a hozott döntésük