Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

62 Büntetőjogi- Döntvénytár. hattá, hogy C. Gáspár mögött is áll valaki. Ebből a kir. Kúriának is azt a következtetést kellett levonnia, hogy a vádlott nemcsak nem akart több embert megölni, hanem egyenesen ki akarta zárni — bár a kir. ítéló'tábla helyes megállapítása szerint nem kellő gondossággal — a lehetőségét is annak, hogy a 0, Gáspárnak szánt lövés mást is érhessen. A Btk. 280. § szerinti minősítés tehát a megfelelő szándék hiányában helyesen mellőztetett. Nem alapos a kir. főügyésznek az a jogi álláspontja sem, hogy a vádlott cselekménye a 60. számú TÜH.-ra való tekintettel lenne a Btk. 280. § alá vonható vagy legalább is a második sértettel szemben szándékos súlyos testi sértés lenne megállapítható. Ez a TÜH. a jogi irodalomban ú. n. elvétés (aberratio ictus) esetére vonatkozik, t. i. arra az esetre, amikor a tettes által célzott eredmény (a halál vagy a testi sérülés) más személyen következett be, mint akit a tettes célbavett. Az ilyen esetre mondja ki a TÜH., hogy a tettes felelőssége úgy állapítandó meg, mintha azt a személyt sértette volna meg, akit sérteni akart. A jelen esetben azonban elvétés nem forgott fenn. A tettes lövése tényleg az általa célbavett egyén fejét találta, így a szándékos emberölés kísérlete ezzel a sértettel szemben — a TÜH.-ra való hivatkozás nélkül — megállapítandó volt. Miután azonban a tettes által fegyveréből kilőtt golyó a célbavett sértett találása után továbbrepülve az üzlethelyiség sötét hátterében levő második sértettet is eltalálta, ez a második sértés külön bűncselekmény gyanánt, vagyis az előbbivel bűnhalmazatban álló tényálladéknak volt beszámítandó. Ennek a második cselekménynek a minősítésére nézve — az irányadó tényállás alapján — a vádlott terhére sem a szándékos emberölés kísérlete, sem a szándékos súlyos testi sértés nem volt megállapítható, mert a vádlott a második sértettet nem látta, sőt nem is láthatta, így akarata nem irányulhatott ezen sértett megölésére vagy testének megsértésére. Helyes okfejtéssel állapította meg azonban a kir. ítélőtábla azt, hogy az utóbbi sérülés annak volt a következménye, hogy a vádlott a C. Gáspárra irányzott lövés tételekor nem elég gondosan járt el annak a lehetőségnek a kizárásában, hogy a löveg mást is érhessen. Törvényszerű tehát a bekövetkezett eredményhez képest a Bt k. 310. § alá eső vétséggel az anyagi halmazat megállapítása . . . = A 60. számú TÜH-ot 1. BHT 10. 83. /. A halálos eredményért felelősség terheli azt, akinek cselekvése vagy mulasztása sietteti a természet