Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

4i> Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1932. febr. 4. B L 5849/1931. sz.) Indokok : . . . Téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a külföldi lisztárakra vonatkozó hatósági értesítések nem tekinthetők olyan iratoknak, amelyek a Bp. 313. § értelmében a főtárgyaláson felolvashatók s amelyekre ennélfogva ítélet alapítható lenne. A Bp. 313. § értelmében ugyanis a főtárgyaláson föl lehet olvasni a bűncselekményre vonatkozó hatósági értesítéseket és föl kell olvasni a bűncselekményre vonatkozó okiratokat és hatósági bizonyítványokat. Seine megye prefekturájának, Berlin város statisztikai hivatalának, Prága város tanácsának, végül a wieni vásárigazgatóságának értesítései oly körülményekről szólanak, amelyek — tekintettel a Bv. 16. §-ban foglalt rendelkezésre — a vádbeli bűncselekménnyel vonatkozásban vannak. Az a körülmény, hogy ezek az értesítések külföldi hatóságoktól származnak, nem akadálya annak, hogy a Bp. 313. § értelmében felolvastassanak, mert e § nem tesz megkülönböztetést belföldi és külföldi hatósági értesítések között és nem is korlátozza a felolvasást csupán közokiratokra. A Bp. 335. §, amelyre a kir. ítélőtábla indokolása utal s amely a bűnvádi eljárásban különben sem kötelező, nem hatósági értesítésekre és általában okiratokra, hanem csupán közokiratokra vonatkozik s még ebben a vonatkozásban is a bíróságra bízza annak a megítélését, hogy a külföldi közokiratokat mennyiben illeti meg a valódiság vélelme. A kérdéses hatósági értesítések tehát felolvashatók voltak s azok tartalmát a törvényszék a Bp. 324. § értelmében bizonyítékul fel is használhatta ... 46. Nincs meg a tettazonosság, ha a sértett ellene hatóság előtt tett, bűnvádi eljárást maga után vonó konkrét feljelentést panaszolt, az ítélet pedig a bűnösséget a miatt állapította meg, hogy a vádlott több alkalommal több községi lakos előtt a sértettről oly tényeket állított, amelyek lényegileg azonosak a panaszolt feljelentésben előadottakkal. (Kúria 1931 dec> 16> B L 2867/1931. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a sértett a kir. ügyészséghez beadott feljelentésében a következőket panaszolta : «Feljelentést teszek K. Sándor és más ismeretlen tettesek ellen, akik engem hamis váddal illettek a kir. ügyészség előtt, éspedig hogy F. László, K. Béla és T. Józsefnek a kommunisták által történt kivégzését én mozdítottam elő, sőt egyenesen a felbujtó szerepet töltöttem be, továbbá hogy hamis bizonyítványokat állítottam ki hivatalos minőségemben, ezenfelül adócsalást követtem el.» Ezzel szemben az alsófokú bíróságok a vádlottat azért ítélték el, mert ((Hajdúszoboszlón és Kábán a sértettről többek előtt azt állította, hogy a sértett gonosz, rosszindulatú ember, aki a kommunistákkal mulatott és F. László, K. Béla, valamint T. Józsefnek a kommunisták általi felakasztásában részes volt, és mikor F. László menekülni akart, ebben megakadályozta azáltal, hogy az ajtót nyomta és hogy F. Lászlót és két társát azért végeztette ki, mert ezek tudtak az ő katonai szolgálat alól való kibúvásáról)). A fentírt feljelentés megtételekor még nem volt ismeretes az, hogy ki tette a kir. ügyészséghez a sértett ellen a panaszolt kitételeket tartalmazó feljelentést; a feljelentés alá írt «K. Sándor* név álnévnek bizonyult. Kérdés, vájjon a feljelentésnek és az ítéletnek ugyanazon jogilag védett érdek-e a tárgya, azokat a tényeket panaszolta-e a sértett, amelyek