Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 43 miatt a vádlott bűnössége megállapíttatott, hiszen maga a «tettazonosság» szó, nyelvtani és logikai értelmét véve alapul, ugyanazonos cselekmény megjelölésére szolgál. Az azonosság a feljelentés és ítélet tárgya között nincsen meg. A sértett ugyanis a miatt tett panaszt, hogy ismeretlen tettesek öt a kir. ügyészség előtt különböző bűncselekmények miatt hamisan vádolták, minek következménye lett, hogy a sértett ellen bűnvádi eljárást tettek folyamatba. Az ítélet a vádlott bűnösségét pedig azért állapította meg, mert több alkalommal több községi lakos előtt a sértettről oly tényeket állított, amelyek lényegileg azonosak ama feljelentésben előadottakkal, amelyeket ismeretlen tettes a sértett ellen a kir. ügyészséghez benyújtott. Habár tehát úgy a feljelentésben, mint az ítéletben azonos a sértett személye s lényegben azonosak a panaszolt és megállapított, a sértett becsületét érintő kitételek is, a sértett jogérdek azonossága mégsem állapítható meg. A sértett ellene hatóság előtt tett, bűnvádi eljárást maga után vonó konkrét bűnvádi feljelentést panaszolt; az a rágalmazás pedig, melyet az alsófokú bíróságok megállapítottak, nemcsak térben és időben tér el a sértett panaszában előadottaktól, hanem eltér jogi természetében, tényálladéki elemében s a bizonyítás szabályaiban is. Vagyis más tényt panaszolt a sértett és más tényt állapított meg az ítélet. A bíróságnak az a joga, hogy a cselekmény történeti modalitását módosíthatja, csupán a panaszolt tény keretében foghat helyet és nem terjed ki arra, hogy a bíróság a feljelentettől eltérő tényt tegyen ítélete tárgyává . . . = Kúria : A tettazonosság elsősorban a történeti eseménynek, mint külvilági jelenségnek egységét, ezenfelül a jogilag védett érdek egységét jelenti. {BDtár XXIV. 210.) Ha a vád hatóságnál tett valótlan tartalmú feljelentés megtorlására irányult, a Bv. 20. § keretén kívül eső bűncselekmény, jelesül egyszerű rágalmazás címén a vádlott el nem ítélhető (BDtár VIII. 48., EH BHT 865.) ; ha a Bv. 20. § alá eső vétségnek valamely tényálladéki eleme hiányzik ( p. o. nem hatóság előtt történt a vádolás), akkor is az eljárás megsemmisítése mellett új eljárást kell elrendelni. (BDtár XXIV. 71., JEH.) 47. Ha a törvényszék felmentő ítélete ellen a kir. ügyész fellebbezett, a sértett fellebbezéssel nem élhet. Ha a főügyész a fellebbezést visszavonta, erről a sértettet értesíteni kell, hogy alkalma legyen törvényben biztosított fellebbezési jogát gyakorolni. Ez az értesítési kötelezettség nem szűnik meg azzal, hogy a sértett a törvényszék felmentő ítéletét kihirdetése alkalmával tudomásul vette; a tudomásulvétel csak abban az esetben volna a fellebbezési jogról való lemondással egyenértékű, ha a sértettel egyidejűleg a közvádló is megnyugvással fogadta volna az ítéletet; amikor tehát nem kétes, hogy a sértett a részére megnyílt perorvoslati jogával élni nem kíván. (Kúria 1932. jan. 27. B II. 2751/1931. sz.) = Kúria : A sértett azon naptól számított nyolc nap alatt jelenthet be fellebbezést, amely napon a kir. ügyész fellebbezésének visszavonásáról érte-