Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

36 Büntetőjogi Döntvénytár. vezérelte. Kitűnik ez abból is, hogy nem elégedett meg azzal, hogy a sértettet leverte, hanem annak fejét még a földön is kétszer megütötte. Amikor pedig a jogos védelmi helyzet nincs meg, nem lehet szó a jogos védelem határainak büntetlen túlhágásáról sem. = Kúria : A közvetlenül fenyegető, bár még be nem következett megtámadás elhárítására szükséges cselekmény is a 79. § alá esik. (EH BHT 295.) A jogos védelem határainak túlhágásánál éppúgy kellék a közvetlen támadás, mint a jogos védelemnél. (EH BHT 772.) V. ö. még Kúria EH BHT 772. : Vélt támadás esetében a Btk. 82. § alapján van felmentésnek helye. 36. Következtetés ölési szándékra. I. (Kúria 1931. szept. 9. B I. 3125/1931. sz.) Indokok : . . . A kir. Kúria is helyesnek ismerte fel az eset körülményeiből levont azt a következtetést, hogy a vádlott tudta azt, mikép az általa használt eszköz és ennek alkalmazási módja úgy a magaskorú és beteges sértettre intézett nagyszámú ütés és rúgás összhatásában alkalmas lehet arra, hogy a nevezettnek halálát idézze elő, és e tudatban a sértett megölésére irányuló szándékkal ténykedett. E következtetés helyességét megerősíti, hogy a vádlott a sértettet a lakásban történt bántalmazás után az istállóba vonszolta, ott a földre lökve tovább ütlegelte és rúgdosta, majd a magával tehetetlen sértettet az istállóban a lovak közelében a földön fekve hagyta, nyilván azért, hogy a bántalmazásnak általa is előrelátottan halálos kimenetelét, mint a lórúgások által előidézett balesetet tüntesse fel . . . II. (Kúria 1931. szept. 1. B II. 1645/1931. sz.) Indokok : . . . Tény ugyan, hogy a vádlott a sértett bántalmazásánál olyan eszközt használt, mely a közönséges élettapasztalat szerint az emberi élet kioltására alkalmas, azonban az eset körülményeit nézve, még így is sokkal inkább az a feltevés áll meg, hogy a vádlottat csupán bántalmazási és nem ölési szándék irányította. A vádlott ugyanis közvetlenül az eset előtt a tanyáról nyiratkozni indult a faluba. A fokost, mellyel a vádbeli cselekményt elkövette, csak szokásból, bot gyanánt való használat végett vitte magával. A szomszéd tanyai házból kilépő sértettet meglátván, ötletszerűen vonta kérdőre a miatt, mert ez a családjáról becsmérlőleg nyilatkozott a cselédtársai előtt. A kérdőrevonás is nyugodt és illedelmes hangon történt, s csak akkor fordult komolyabbra a dolog, amikor a sértett a kérdőrevonást indulatosan fogadta s a vádlottat és feleségét sértő kifejezésekkel illette. A szóváltás hevében a vádlott a sértéseket eleinte hasonló sértésekkel viszonozta, s csak amikor sértett őt ezek miatt fölényesen kérdőre vonta, ragadtatta magát tettlegességre akként, hogy a sértettet a kezében volt fokossal egyszer mellbevágta. Ebben a keretben szemlélve a vádlott cselekvőségét és figyelembe véve még azt is, hogy a vádlott ütése nem rögtönös halált okozott, hanem a sértett az elszenvedett sérülés után csak több mint két hét múlva halt meg, mégpedig az orvosszakértők megállapítása szerint a sérüléshez csatlakozott általános fertőzés következtében, melyre a sértett szervezete a dülmirigy tályogszerű betegsége folytán különben is hajlamos volt, a kir. Kúriának is az a meggyőződése, hogy a vádlott a kérdéses alkalommal csak bántalmazni akarta a sértettet, ellenben az ölési szándék távol állt tőle . . .