Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. vétsége; — III. gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége esetében. Pénzbüntetés összegének meghatározásánál irányadó körülmények. I. (Kúria 1931. szept. 30. B II. 3498/1931. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a vádlott gondatlanul járt el akkor, amidőn a disznósajt főzését nem ellenőrizte és az emberi életre veszélyes bacilusokkal telt árut üzletében kiárusította, mi által okozója lett annak, hogy abból 10 sértett elfogyasztás végett vásárolt és abból evett, továbbá az elfogyasztott és fertőzött disznósajt egy ember halálát, hétnek pedig nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a vádlott bűnösségét megállapították. A védő panaszának a II. Bn. 28. § nem megfelelő alkalmazása miatt bejelentett részét a kir. Kúria helyesen a II. Bn. 28. § alapján a II. Bn. 4. § nem megfelelő mértékben való alkalmazása miatt a pénzbüntetés enyhítése végett bejelentettnek tekintette; ezt azonban, valamint a kir. főügyész panaszának a II. Bn. 4. § alkalmazása miatt bejelentett részét alaptalannak, viszont a kir. főügyész panaszának a II. Bn. 28. § alapján a büntetés súlyosbítása végett bejelentett részét alaposnak találta. A büntetés kiszabásánál ugyanis a vádlott büntetlen előélete és nagyszámú családja a Btk. 92. § alkalmazását, a bekövetkezett sútyos eredményt véve figyelembe, nem indokolják ; azonban az alsóbbfokú bíróságok által helyesen felhozott körülmények a kir. Kúria megítélése szerint is azt mutatják, hogy megfelelő súlyos pénzbüntetés kiszabásával a vádlottat éppúgy, sőt még jobban meg lehet büntetni, mint szabadságvesztésbüntetés kiszabásával, miből következőleg nem tévedtek az alsófokú bíróságok, midőn a II. Bn. 4. §-t alkalmazták. Azonban a pénzbüntetés mértékét a kir. ítélőtábla túlenyhe mértékben állapította meg. A II. Bn. 4. § ugyanis megfelelő súlyos pénzbüntetést ír elő ; márpedig a vagyonos és forgalmas hentesüzlettel bíró vádlottal szemben, kinek gondatlan cselekménye ily súlyos következményeket idézett elő, a kir. ítélőtábla által kiszabott pénzbüntetés megfelelő büntetésnek nem tekinthető. A kir. ítélőtábla ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét tehát a kir. Kúria megsemmisítette és a vádlott pénzbüntetését megfelelő súlyos összegben (2000 P) állapította meg ... II. (Kúria 1931. szept. 1. B III. 5590/1930. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a sértett a kérdéses kölcsön felvétele alkalmával szorult helyzetben volt; a vádlott a kölcsön adásakor ezt tudta s a sértettnek ezt a szorultságát felhasználva hitelezett a sértettnek ; a vádlott oly kikötés mellett hitelezett a sértettnek, amely a neki engedett túlságos mérvű vagyoni előny által az adósnak anyagi romlását előidézni, de legalább is fokozni alkalmas volt; ez a kikötés olymérvű is volt, amely a sértett gazdasági viszonyainál fogva a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlőn aránytalan. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla abban, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapítja az uzsora vétségének tényálladékát. A II. Bn. 4. § alkalmazása miatt bejelentett panasz azért alaptalan, mert tekintettel a vádlott egyéniségére, a kir. Kúria is úgy találja, hogy megfelelően súlyos pénzbüntetés alkalmazásával őt éppen úgy vagy érzékenyebben