Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)
18 Büntetőjogi Döntvénytár. nem járt sérelemmel s azok megkárosítását sem célozta, hiszen a vád nem a Btk. 386. §-ban foglalt csalásra irányult. Ellenben helyes a kir. Ítélőtáblának az a jogi fejtegetése, hogy a cselekmény az államra járt jogsérelemmel. De ettől eltekintve tényleges jogsérelmet is szenvedett a valótlan tény bevezetésével a hitelezőként feltüntetett T. István és János sértett, mert a jelzálogjog törlése folytán 172 pengő illeték fizetésére köteleztetett s ennek kifizetése végett pert kellett a vádlott ellen folyamatba tennie. Végül jogsérelem háramolhatott volna azokra, aki a telekkönyvben, mint nyilvános könyvben tanúsított tények valóságában bízva, a T. Istvánt a szerint megillető, de valóban nem létező jogokra esetleg további jogokat szereztek volna . .. = Kúria . Ügydöntő az, hogy a közokirat bizonyító ereje kiterjed a bevezetett tény valóságának tanúsítására (BDtár X. 144.). Nincs bűncselekmény, ha a közokirat nincs hivatva a bevezetett tény valóságának tanúsítására (BDtár XI. 85.) vagy ha a közokirat bizonyító ereje nem terjed ki a bevezetett tény valóságos megtörténtére (BDtár VI. 125.). 15.7. Az 1922: XXVI. tc. 1. § 2. pont alá esőbűntettet követi el az is, aki a minisztérium, tilalma ellenére pengőt külföldön kínál megvételre, akármi úton-módon került is ki a pengő külföldre. — II. Az 1922 : XXVI. tc. 1. § 2. pont alá eső bűntett kísérletét követi el, aki a kilépését igazoló bélyegzővel már ellátott útlevéllel és az utazásra szóló menetjeggyel azzal a szándékkal, hogy pengőt visz ki az országból, a repülőtéren beszállásra készen volt, jóllehet a vámközeg kérdésére nyomban kijelentette, hogy pengő van nála. (Kúria 19gl noy 27 B n 5288/1981. sz.) Indokok : ... Az uzsorabíróság tényként megállapította, hogy a vádlott Wienben a berlini árfolyamnál 5—ö %-kal olcsóbban schillingért pengőt vásárolt és azt Berlinben aranyparitáson márkáért eladta. És jóllehet az uzsorabíróság álláspontja szerint is az átváltás tényében — miután az átváltás előzetes kínálatot tételez fel — általában véve a kínálat, mint az átváltáshoz feltétlenül szükséges ténykedés már benne foglaltatik, és így az átváltás magának a kínálatnak a fogalmát is kimeríti, a vádlottat mégis felmentette lényegében azért, mert megítélése szerint az 1931. szeptember, azaz helyesen július 17. napján életbelépett 4100/1931. M. E. számú rend. 7. §-nak átváltási tilalma nem vonatkozik oly magyar pengőre, mely a tettes akaratával össze nem függő okból került külföldre és ott — habár üzérkedési szándékkal — a tettes által megvásároltatik. Mert szerinte elképzelhetetlen, hogy a külföldön megvásárolt pengő külföldön történő átváltására a Magyar Nemzeti Banknak befolyása lehessen. Ez az álláspont félreértése a törvénynek és a törvény keretét kitöltő rendeletnek. Az ugyanis, hogy a vádlott a 48,000 pengőt Berlinben üzérkedés céljából váltotta át 34,800 német márkára, az átváltást megelőző és azt követő körülményekből nyilvánvaló. A pénz értékének alakulásában pedig — egyéb tényezők mellett — nagy szerepe van az üzérkedésnek. Az ilyen üzérkedésnek kíván éppen a törvény gátat vetni. Ámde az a cél, melyet az ilyen üzérkedéssel szemben a törvény a magyar közgazdaság védelmére kitűzött, pusztán csak a belső üzérkedés letörésével n§m éretnék el ; mert hiszen a
