Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19 pengőnek külföldön — nevezetesen külföldi pénzpiacon — megvételre való kínálása, akármi úton-módon került is ki a pengő külföldre, a pengő nemzetközi értékelésének és értékcsökkenésének legalább is oly ártó eszköze, mintha a pengő külföldre belföldön kínáltatnék megvételre. Ezért vált szükségessé az 1922 : XXVI. tc. 5. §-nak az a rendelkezése, hogy bűntettek és vétségek esetében a Btk. 7. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell; mert különben azok nem lennének büntethetők abban az esetben, amikor azokat külföldön követték el. Az uzsorabíróság álláspontjának helyessége esetében nem lehetne büntetőjogi igényt támasztani az ellen sem, aki ártaniakarással kimegy külföldre, ott az egyébként nem kifogásolhatóan kikerült pengőt összevásárolja és egy általa alkalmasnak talált pillanatban külföldön a piacra dobja. így az uzsorabíróságnak ezzel ellenkező jogi megállapítása téves. Ezek után a kir. Kúria is megállapítja, hogy az «átváltás» a «kínálatot», mint az átváltást szükségképpen megelőző tevékenységi mozzanatot, magában foglalja. Abból, hogy az átváltás a kínálatot magában foglalja, első elgondolásra feleslegesnek tűnik ugyan fel az 1931. augusztus 8. napján életbelépett 4500/1931. M. E. számú rend.-nek az a tilalma, mely a 4100/1931. M. E. számú rend. 7. §-át «kiegészítve» a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilosnak mondja a többek között a pengőnek külföldre «kínálását» is. Pedig a 4500/1931. M. E. számú rend.-nek a törvény keretét kitöltő ez a rendelkezése nem felesleges. Az átváltás ugyanis, mely fizetési eszköznek fizetési eszközzel való kicserélését jelenti, a kínálatnak csak egyik, tehát nem egyedüli módja és nem foglalja magában egyúttal a tilalmat arra is, hogy pengőben fizetést teljesíteni lehessen. Minden kétséget eloszlat erre nézve maga a 4100/1931. M. E. számú rend. 7. § is, amely a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása nélkül általában a külföldi fizetési eszközben való fizetéseket tiltja a nélkül, hogy ezt a tilalmat kibővítené azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása nélkül külföldi fizetéseket pengőben sem szabad teljesíteni. Egybevetve ezeket, nyilvánvaló, hogy abból, mikép a 4500/1931. M. E. számú rend. a 4100/1931. M. E. számú rend. 7. §-nak «kiegészítéseül» tiltja a pengőnek a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül való «kínálását», nem lehet helyesen arra a következtetésre jutni, hogy a vádlottnak a 4500/1931. M. E. sz. rend. életbelépte előtt Berlinben a pengőnek üzérkedése céljából márkára történt átváltásával elkövetett tette nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát. Ami a vád alapjául szolgáló másik tettet illeti, az uzsorabíróság valónak fogadta el, hogy a vádlott 54,000 pengővel, melyet a jelen esetet megelőző és azt kísérő körülményekből okszerűen vont következtetés szerint üzérkedés céljából vett magához, Magyarország területét elhagyni megkezdte olyképpen, hogy ezzel a pénzzel, útlevéllel és menetjeggyé] felszerelve a repülőgépbe beszállás végett a repülőtérállomáson megjelent. Az uzsorabíróság a vádlottat a vád alól mégis felmentette, lényegében azért, mert a vádlott a vámközegek által hozzáintézett első kérdésre nyomban bejelentette, hogy 54,000 pengő ran nála ; és midőn a vámközegek jelezték, hogy az általa felmutatott behozatali engedély alapján ki van zárva a pénz kivitele, erről a kivitelről lemondott és a repülőtérről eltávozott. Ennélfogva pedig, habár nyilvánvalónak találta az uzsorabíróság, hogy a vádlottban megvolt a rosszhiszeműség és bűnözési szándék, és a végrehajtást meg is kezdte, ez a kísérlet azonban — szerinte — csak akkor lenne büntethető, ha a vádlott az érték nála létét letagadta volna és az motozás folytán került volna elő ; így azonban a kísérletet be nem fejezhette, mert a végrehajtás módja lehetetlen volt. De az uzsorabíróság szerint vádlott a végrehajtást komolyan tulajdonképpen meg sem kezdte és ennélfogva a cselekménye az előkészületet nem is haladta meg ; mert — szerinte — a vádlott bár előre tudta és számításba is vehette, hogy a nála levő értékek iránt feltétlenül meg fog kérdeztetni, az utolsó pillanatban visszariadt éppen a leglényegesebb, attól a lépéstől, hogy a pénz nála létét letagadja. 2*