Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)
3cxiv Tartalommutató. i i J-»P III. gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége esetében. Pénzbüntetés összegének meghatározásánál irányadó körülmények ^9 2. A törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utalt azokban az ügyekben, amelyekben a II. Bn. 30. § utolsó mondata értelmében a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye, a kir. ítélőtábla ítélete a Bp. 494. § 2. bek. értelmében már meghozatalával jogerőre emelkedik, s ehhez képest ha a kir. ítélőtábla ítélete ellen ennek ellenére bejelentett semmisségi panasz folytán az ügy iratai a kir. Kúriához fölterjesztetnek, a kir. Kúria a semmisségi panaszt nem utasítja vissza, hanem az ügyben bekövetkezett jogerőre utalással az iratokat az ügy felülvizsgálata nélkül visszaküldi az alsófokú bírósághoz 6 10. Mikor a törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a törvényszék háromtagú tanácsa járt el, az ily ügyben a Te. életbelépése előtt hozott elsőfokú ítéletet a perorvoslat szempontjából (II. Bn. 30. §) úgy kell tekinteni, mintha egyesbíró hozta volna, tehát a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasznak az ott írt esetben is csak a Bp. 385. § l. a) és c) pontban meghatározott semmisségi okból van helye 15 167. A II. Bn. 30. § a kir. ítélőtábla ítélete elleni semmisségi panasz használatát csak arra az esetre zárja ki, ha a kir. ítélőtábla az egyesbíró ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyta vagy csupán enyhébb büntetés kiszabásával változtatta meg, ha azonban a kir. ítélőtábla az egyesbíró ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyta ugyan, de a vádlottra súlyosabb büntetést szabott, úgy a vádlott a kir. ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. § 1. a) és c) pont alapján semmisségi panasszal élni jogosítva van. . 119 1SS. Oly esetben, mikor a kir. ügyészség a törvényszék hatáskörébe tartozó rágalmazás vétsége miatt emelt vádat, a kir. ítélőtáblának abban az ítéletében azonban, amely járásbírósági hatáskörbe tartozó rágalmazás vétségét állapította meg, a főügyész megnyugodott, a kir. ítélőtáblának másodfokban hozott ítélete ellen semmisségi panasznak nincs helye 134 80. Megrögzött bűntettesként szigorított dologházba utalt elítélten — akár polgári, akár katonai bíróság részéről kiszabott — határozott tartamú szabadságvesztésbüntetést végrehajtani nem lehet. A bíróság, ha tudomása van arról, hogy az ily szabadságvesztésbüntetést még nem hajtották végre, abban az ítéletben, amelyben az elítéltet szigorított dologházba utalja, az ily szabadságvesztésbüntetést hatályon kívül helyezi s a szigorított dologházőrizet legrövidebb tartamát étinek a körülménynek is figyelembevételével állapítja meg. Ugyanez a szabály irányadó, ha ily szabadságvesztésbüntetésről ítéletének meghozatala után szerez tudomást a bíróság és általában ha ezt a szabályt más okból nem alkalmazták 00 l^ii. V szigorított dologházbautalás nem merőben büntetés, hanem elsősorban biztonsági intézkedés ; ezért nem szabatos a törvényszék ítéletének rendelkező részében használt az a kitétel, hogy a vádlottat szigorított dologházra, mint főbüntetésre ítéli, a helyett, hogy a vádlottat határozott tar-