Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 121 semmisíteni és a kir. törvényszék fölmentő ítéletét hatályába visszahelyezni kellett . . . = Kúria : Szeméremsértő az 1929 : VII. tc. 2. § értelmezésében az, ami bántja a nemi ösztönt illető erkölcsi érzésünket (BDtár XXIV. 130.). — Valamely írói műnek erkölcsös tendenciája sem menti a műben előforduló oly leírásokat, amelyek a szemérmet sértik (BDtár XXIV. 89.). — A Btk. 248. §-ában említett «fajtalan» kifejezés értelmezésére 1. Kúria : EH BHT 610. (BDtár XVII. 130.) ; BDtár III. 71. és 84. ; BDtár XIX. 10., 11., 74. és 104. 169. Az ügyvédi titoktartás kötelezettsége nem létesít oly egységet ügyvéd és fele között, amely kizárná rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását abban az esetben, ha az ügyvéd a vele közölteket másnak tudomására juttatja. Az a körülmény, hogy ez a közlés a titoktartási kötelesség megszegése mellett történt, nem létesít büntetlenséget az ily módon közölt tények számára. (Kúria 1932. okt. 28. B I. 3106/1932. sz.) = Az indokolásból : . . . Annak a körülménynek, hogy az ügyvéddel a fele által közölt valamely körülmény tekinthető-e ügyvédi titoknak, csak abból a szempontból van jelentősége, hogy annak felfedezése megállapít-e az Ü. R. 49. § 2. bek. és 68. § a) pontja, vagy a Btk. 328 § értelmében vétséget és hogy arra nézve a Bp. 205. § 2. pont értelmében megilleti-e az ügyvédet a tanúságtétel alól való mentesség. 170. A kir. ügyésznek gondatlanságból okozott testi sértés miatt indított nyomozás megszüntetésére felhozott az a megállapítása, hogy a baleset a felperes saját vigyázatlanságának volt a következménye, a kártérítési felelősség kérdésének elbírálásánál nem kötelezően irányadó. (Kúria 1932. szept. 14. P III. 5712/1931. sz.) = V. ö. fennebb 149. sorszám alatt a 49. számú polgári jogegységi döntvényt. 171. Jövedéki kihágás esetében egyedül az a körülmény, hogy a vádlott a megkezdett kihágás véghezvitelétől önként elállott, nem zárja ki a büntethetőséget; ehhez az is kell, hogy a vádlott cselekményét a felfedezést megelőzően a hatóság előtt beismerje és a közadó veszélyeztetett összegének egyszeresét önként lefizette.