Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. minélfogva ez a természetellenes nemi viszony legfeljebb az ölési szándék keletkezésének indító oka lehet, de azt, hogy ez a szándék aránylag nyugodt lelkiállapotban keletkezett és erősödött meg, egyáltalán nem zárja ki. A kir. ítélőtábla azt sem állapította meg, hogy a sértett a vádlottat e természetellenes viszony folytatására bármi módon kényszerítette volna ; miből következik, hogy a vádlott attól bármikor önként szabadulhatott volna, a nélkül, hogy a sértettel szemben erőszakos cselekményre kellett volna magát ragadtatnia ; mert pusztán tőle függött, hogy a sértettől magát távoltaitsa és vele az érintkezést — melyet anyja is ellenzett — megszakítsa. A vádlott előadása szerint továbbá őbenne az ölési szándék nem a sértett lakásán, hanem saját otthonában, kézimunkázás közben, délután két óra tájban keletkezett és csak ezután ment ő át a sértett lakására, kért el attól két kést köszörülés végett ; majd saját lakására visszatérve a kések köszörülését úgy végezte el, hogy azt mások nehogy észrevegyék. Ezután a késeket a sértetthez visszavitte, az egyiket a konyhaszekrény fiókjába visszahelyezte, a másikat—éspedig a nagyobbat — a dívány sarkába elrejtette. Majd hosszabb ideig a sértettel — kézimunkázás közben — beszélgetett, mialatt — ugyancsak saját beismerése szerint — az ölés gondolatával foglalkozott. Közben az ott megjelenő atyjának hívására haza nem ment, hanem a sértettnél maradt. Midőn pedig a sértettel lefeküdtek, a dívány sarkából a kést az ágyba, a takaró alá rejtette és a sértett megölését akkor kezdette meg, midőn ez tőle elfordulva hangosan olvasott. A sértett megölése után pedig a vádlott a kést egy paplanban megtörölte, a kamrából ágyneműt hozott ki, a díványon ágyat vetett ; K. Vilmos ingét vérbe mártotta ; a véres ágyneműt szétdobálta ; majd a szekrényből 400 P-t és egy arany karkötő-órát magához vett és — saját vallomása szerint — mindezt azért tette, hogy az a gyanú merüljön fel, miszerint a sértettnél két idegen egyén aludt és ott rablógyilkosság történt. Ezeken kívül a vádlott másnap reggel fehérneműjét kimosta ; a végett, hogy sérülésének okát adja, szándékosan elesett és ekkor egy vizes poharat is eltört ugyancsak szándékosan. A vádlottnak ezek a cselekedetei mind azt igazolják, hogy az ő nyugodt és higgadt lelkiállapotát az ölési szándék keletkezésétől annak véghezviteléig semmi sem zavarta meg és a vádlott hisztériás és hipochondriás állapotából származó korlátolt beszámítási képessége a nyugodt és higgadt megfontolást nem zárja ki. Mutatja ezt az, hogy a vádlott—közvetlen a cselekmény elkövetése előtt — az ölés véghezvitele céljából, valamint a bűncselekmény elkövetése után annak elpalástolása végett oly cselekményeket követett el, melyek logikusaknak és célszerűeknek mutatkoztak. Minthogy pedig a vádlott ölési szándékának keletkezésétől annak véghezviteléig eltelt legalább hatórai idő elegendő arra, hogy a vádlott cselekményének elhatározására nyugodt és higgadt megfontolás útján jusson és ez idő alatt a vádlott az ölés véghezviteléhez szükséges eszközt megszerezte, azt az ölésre alkalmas állapotba helyezte azzal, hogy kiköszörülte, majd az ölés véghezvitelére legalkalmasabb időt és helyzetet kiválasztotta: kétségtelen, hogy a vádlott a sértettet előre megfontolt ölési szándékkal ölte meg , . . = Kúria : A degeneráltság és az elmének rendellenessége az előre megfontolás lehetőségét nem zárja ki (BDtár XXIV. 199.). 144. Nincs meg az előre megfontolás annál, aki az elhatározás és véghezvitel idején a helyes felismerés és ítéletalkotás lehetőségét kizáró izgatott oly lelkiállapotban volt, amely az érzelmi erők fölött az értelem fékező erőinek szabad érvényesülését megbénította.