Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 9S okirat azzal a tartalommal van felhasználva, amilyennel azt az okirat kiállítója megírta, nem teszi hamis vagy meghamisított okirattá az a körülmény, hogy az valótlan tényről van kiállítva. Csalást követ el, aki ily valótlan tartalmú magánokiratot polgári perben követelésének igazolására sikerrel felhasznál. . I. (Kúria 1932. febr. 3. B II. 5739/1932. sz.) Indokok .... A vádlott F. János és neje ellen azért indított keresetet, mert ő 1919. évben a nevezettek részére épített sertéséi költségei fejében P. Józsefnek 20,000 K-t, vízvezetékhez szükséges anyagok és munkálatok fejében S. Sándornak 56,900 K-t kifizetett. A kereset alapját képező összegek kifizetését a vádlott az A) és B) alatti okiratokkal kívánta igazolni. Az A) alatti okiratot a vádlott felkérésére 1919. szeptember 30-i kelettel P. József állította ki, aki ebben igazolja azt, hogy a vádlott a F. János részére épített sertésól elkészítése fejében neki 20,000 K-t kifizetett. AB) alatti okiratot pedig ugyancsak a vádlott felkérésére 1919. augusztus 3-i kelettel S. Sándor állította ki; e számla szerint S. Sándor a vádlott részére vízvezetéki anyagokat készített és munkálatokat végzett 56,900 K értékben. A polgári perben megállapítást nyert, hogy a vádlott P. Józsefnek a F. János részére épített sertésól elkészítésért 20,000 K-t nem fizetett és S. Sándor a vádlott részére vízvezetéki anyagokat nem szállított, munkálatokat nem végzett, továbbá hogy a nevezettek az A) és B) alatti okiratokat azért állították ki szívességből, mert a vádlott őket ezek kiállítására azzal kérte fel, hogy neki azokra azért van szüksége, hogy az adóelengedés iránt előterjesztett kérését megindokolja. A polgári bíróság a vádlottat keresetével elutasította. A kir. ítélőtábla a vádlottat kétrendbeli, a Btk. 401. §-ba ütköző, a Btk. 402. § 2. bek. és 403. § 4. pont szerint minősülő magánokirathamisítás bűntettében mondotta ki bűnösnek, mert a vádlott felkérésére kiállított okiratok tartalma valótlan lévén, a vádlott hamis magánokiratot készíttetett és azokat a követelés bizonyítására felhasználta. Ez a jogi álláspont téves. Az A) és B) alatti okiratokon az azokat kiállító felek névaláírása valódi; azok tartalma valamely lényeges pontjában, név vagy szó kitörlése vagy hozzáírása, avagy egyéb módon jogellenesen megváltoztatva nincsen, így a magánokiratok nem hamisak és nem is hamisítottak. Azokat az okiratokat pedig, amelyeket valóban az állítja ki, aki annak kiállítójaként van feltüntetve és amely okirat azzal a tartalommal van felhasználva, amilyennel azt az okirat kiállítója megírta, nem teszi hamis vagy meghamisított okirattá az a körülmény, hogy azok olyan tényekről vannak kiállítva, melyek nem valók. Az okiratok ugyanis lényegében csak azt igazolják, hogy az azt kiállító felek az azokban foglalt nyilatkozatokat valóban megtették. Megállapítja a kir. Kúria, hogy a vádlott a felkérésére kiállított valótlan tartalmú okiratoknak a polgári perben való felhasználásával azt célozta, hogy az őt különben meg nem illető követeléseket F. János és neje ellen joghatályosan érvényesíthesse, vagyis magának jogtalan vagyoni hasznot akart szerezni. Ezzel F. János és neje 4000 P-t meghaladó kárt szenvedtek volna. Azonban a vádlott akaratán kívül fekvő okból a bíróság a vádlott követelését meg nem ítélte, így a sértettek kára be nem következett, minek folytán a vádlott az általa szándékolt cselekményt be nem fejezte, hanem csak meg-