Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

92 Büntetőjogi Döntvénytár. Az adott körülmények között jogilag nem lehet kizárni, hogy a vádlottnak az óvadék gyanánt birtokába került készpénzt, mint helyettesíthető dolgot, akár üzletében, akár egyéb célokra felhasználni bizonyos körülmények megléte esetén joga lehetett és ez a felhasználás csak akkor lett volna kizárva, ha zárt letétről lenne szó; vagyis ha a sértett kifejezetten arra utasította volna a vádlottat, hogy az az óvadékul kapott pénzt saját vagyonától elkülönítve, külsőleg is felismerhető egyedi értékként tartsa őrizetben. Ez azonban a sértett részéről nem történt meg. Egymagában az óvadékul adott pénz felhasználásának ténye még bűncselekményt nem állapítana meg. Ámde a felhasználás csak az esetben történhetik büntetlenül, ha az óvadékvevőben megvan az akarat és e mellett a felhasználás időpontjában megvan a képesség is arra, hogy az óvadékösszeget a letéti viszony megszűnésének időpontjában az óvadékadónak rendelkezésére bocsátani tudja. A vádlott azonban, aki az üzletet adóságokkal terhelten vévén át, megromlott vagyoni helyzeténél és viszonyainál fogva már az óvadék felhasználásának időpontjában sem vehette biztosra azt, hogy óvadékvisszaadási kötelezettségének a szolgálati viszony megszűnésekor megfelelni képes lesz. Amikor tehát ebben a tudatban a sértett óvadékát ennek beleegyezése nélkül az előző főpincér igényeinek kielégítésére fordította, az óvadékkal, mint a saját tulajdonával, jogtalanul rendelkezett . . . = Kúria : Az adott óvadék rendszerint csak helyettesíthető dolog eltulajdonítása esetében zárja ki a s ikkasztást. (BDtár XXII. 59.) Óvadékul szolgáló pénzösszeg felhasználására csak az jogosult, aki megfelelő fedezettel rendelkezik. E nélkül az a szokás, hogy a kilépő főpincér óvadékát az újonnan szerződött főpincér óvadékából térítik meg, nem jogosítja fel az óvadékvevőt az óvadék felhasználására (BDtár XXIV. 20A — Óvadéksikkasztási esetek : BDtár VI. 186., VII. 89. 134. A közkereseti társaság vagyona: a társaság mint jogi személyiséggel bíró egységnek, nem pedig a tagoknak vagyona és így a társaság vagyonához -tartozó értékeket a társaság tagja büntetőjogi felelősség nélkül a saját céljaira nem fordíthatja. (Kúria 1931. nov. 17. B II. 1440/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlott és a sértett közös cég alatt kereskedelmi üzlet folytatására társultak, éspedig a nélkül, hogy oly társasági formát választottak volna, amely a korlátlan és egyetemleges felelősség jellegével nem bír. Ily társasviszony esetén a K. T. 64. § szerint közkereseti társaság keletkezik. A közkereseti társaság vagyona a társaság mint jogi személyiséggel bíró egységnek, nem pedig a tagoknak vagyona és így a társaság vagyonát képező dolgok az egyes tagokra nézve idegen dolgoknak lévén tekintendők, azokat a társaság tagja büntetőjogi felelősség nélkül a saját céljaira nem fordíthatja. A vádlott azonban a cégük által szállított áruk vételára fejében a vevők által fizetett összegből 1000 P-t sem el nem könyvelt, sem a sértettel nem közölt, hanem a saját céljaira fordított és ekként jogtalanul eltulajdonított. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla abban, hogy ez a tett megállapítja a sikkasztás tényálladékát . . . 135. Azt a magánokiratot, amelyet valóban az állított ki, aki annak kiállítójaként van feltüntetve és amely