Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 III. (Kúria 1932. ápr. 26. B I. 1103/1932. SÍZ.) Indokok .... Igaz ugyan, hogy a cikk tartalma elsősorban a kapitalizmust aposztrofálja, az izgatás azonban osztály ellen irányuló, mert a cikk ugyanis nem a termelésnek azt a rendszerét, amelyben a töke vezérszerepet visz s az egész termelési processzus a tőke vezetése alatt áll, támadja tudományos alapon, hanem a gyűlölet felkeltésére alkalmas hangon, a lap iránya által is feltárt célzatossággal azt hangoztatja, hogy a tökének és az azzal rendelkezőknek az uralma éhhalálra ítéli, leláncolja, lenyűgözi, kizsákmányolja a munkásosztályt, bűnbe s a prostitúció karjaiban kergeti annak tagjait, viszont a fizikai megélést biztosító élelmiszereket elpusztítja, a tömeget pedig barommá és rabszolgává neveli, vagyis a tőkéseket gyűlöletes színben tünteti fel a munkásosztály előtt. Nyilvánvalóvá teszi a cikknek a tőkésosztály elleni élét az is, hogy az «Extraprofit» feliratú cikk a tőkéseket külön ki is emeli, meg is nevezi. . . IV. (Kúria 1932. máj. 4. B I. 1224/1932. sz.) Indokok : . . . A kapitalizmusnak, mint egy gazdasági rendszernek tárgyilagos támadása egymagában nem esik ugyan az izgatás jogi fogalma alá, ámde a jelen esetben annak hangoztatásában, hogy a kapitalizmustól, vagyis a tőkének és a tőkéseknek uralmától a munkásoknak csak a terror és a kizsákmányolás jut, kapcsolatban a sajtótermék ama tartalmával, hogy a tőkés osztályok a szociáldemokrata szervezeteket a munkások kizsákmányolására irányuló célzattal fogadják zsoldjukba, nemkülönben azzal a figyelmeztetéssel, hogy egyetlen szavazattal sem szabad támogatni a szovjetunió elleni háborús úszítás pártját, ami a röpirat politikai irányát kétségtelenné teszi, nyilvánvaló, hogy az így jellemzett tőkések gyűlöletes színben tűnnek fel a munkásosztály előtt, amelynek körében a röpirat terjesztve lett . . . V. (Kúria 1932. jún. 27. B I. 2482/1932. sz.) Indokok : . . . A röpcédula felhívást intéz a nagybirtokok kártalanításnélküli kisajátítása s a vagyontalanok közötti ingyenes felosztására, továbbá az állam minden terhének a tőkésekre és nagybirtokosokra áthárítására és a dolgozókat terhelő adók megszüntetésére, ezenfelül ingyen lakást és a lakbértartozások elengedését követeli a munkanélküliek számára, vagyis egész tartalmát figyelembe véve, a proletárdiktatúrán keresztül a kommunizmus visszaállítására is izgat, ami pedig a polgári és vagyonos osztályok elnyomása, illetve megsemmisítése nélkül meg nem történhetik. Amikor a közlemény ezzel kapcsolatban a munkásokról azt állítja, hogy éhbérért dolgoznak s az éhhalálnak vannak kitéve és ezzel szemben a tőkések osztályát olyannak tünteti fel, amely képes elviselni az állam minden terhét, s a munkanélküliek segélyének kifizetését, ezenfelül a különböző pártokat, amelyek a röplap szerint a munkásság folytonos becsapásával dolgoznak, mint a tőkés uralom ügynökeit jelöli meg, a szociáldemokrata pártról pedig azt híreszteli, hogy a munkásságot a burzsoázia kezére akarja átjátszani, olyan módon állítja szembe a munkásosztályt a tőkés osztállyal, mely a munkásosztályban feltétlenül alkalmas a tőkésosztály elleni gyűlölet kiváltására . . .