Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

90 Büntetőjogi Döntvénytár. VI. (Kúria 1932. máj. 31. B I. 1245/1932. sz.) Indokok : . . . A röpirat azt hangoztatja, hogy az építőmunkások ki vannak szolgáltatva a kegyetlen építő ipari tőkének, bitang jószágként intézkednek az építőmunkások fölött azok, akiknek véres verejtékkel végzett rabszolgai munkával halmozzák a földi javakat. A kormány szemet húny a munkáltatók béruzsorájával szemben, az így felbátorított kizsákmányolók sisera-hadával szemben csak a szervezetten élő munkásság tud eredményesen védekezni stb. A röpirat eme tartalmát figyelembe véve, nem lehet kétséges az, hogy annak éle nem csupán az Építőmesterek Budapesti Szövetsége ellen irányul, mely szövetséget a védelem állítása szerint «Kutyaszövetségnek» nevezik, hanem általában az építőmesterek ellen, az építőmestereket általában tünteti fel gyűlöletes színben az építőmunkások előtt. Az építőmesterek összessége pedig az osztály jogi fogalmát kimeríti, mert osztály alatt mindazokat érteni kell, akik közös elvek és érdekek alapján ezeknek megvalósítása céljából egyesülnek és más, máscélú és érdekű személycsoportoktól világosan megkülönböztethetők. Hozzáveendő a röpirat tartalmához az is, hogy az az építőmunkások körében lett terjesztve . . . = Osztályelleni izgatás esetei : BDtár I. 253., II. 13., 118., 181., 223., III. 41., 123,, XV. 25., 58., XVI. 83., 112., XVIII. 39., XX. 22. 132. Nem mentesül a Bth. 80. § alapján az, aki a vétlenül származott, őt fenyegető életveszély elhárítása közben nagyobb jogsértést követett el, mint ami a cél elérésére szükséges volt. ^Kúria 1932 ápr 26 B n 812/1932. sz.) Indokok . .. A tényállás szerint a ladikban, amellyel a vádlott a mohácsi szigetre akart átjutni rajta kívül M. Lukács, aki teljesen részeg állapotban a ladik fenekén aludt, továbbá az ugyancsak italos állapotban levő sértett volt. A ladikban csak a vádlott evezett. A ladikban a sértett, aki bognár a szigeten, szemrehányást tett a vádlottnak azért, mert az egy másik bognáremberrel dolgoztatott; sőt nekiment a vádlottnak és azt úgy meglökte, hogy az hanyattvágódott a ladikban; a sértett pedig ugyanekkor egyensúlyát elveszítve a Dunába esett és amikor a vízből felbukkant, a ladik felé kapkodott, miközben a vádlott jobbkezét elkapta és a karját olyan erővel szorította, hogy ott körmének nyoma még a főtárgyaláson is meglátszott. A vádlott azonban karját kirántotta és a sziget felé tovább evezett, amelynek partja már csak 30 méter távolságra volt. A sértett azonban ekkor a ladik szélébe kapaszkodott és mert a Duna erősen hullámzott, a részegen alvó M. Lukács is ébredezni és mozogni kezdett, a különben is túlterhelt ladik széle pedig alig egypár ujnyira volt csak kint a vízből, a vádlott — attól való félelmében, hogy a sértett a ladikot felborítja — az evezőlapáttal néhányat a sértett fejére ütött, mire a sértett elengedve a ladikot, egy darabig úszott, majd «bő, bő» hangokkal segítségért kiáltott, de nemsokára elmerült és a vízbe belefulladt. A vádlott továbbevezett, közben a saját és a sértett vízbe esett kalapját kifogta, azután partot ért. A sértett halálát fulladás okozta. A kir. ítélőtábla a vádlottat büntethetőséget megszüntető végszükség (Btk. 80. §) alapján a vád alól felmentette. A kir. ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a vádlott veszélyes helyzetbe került akkor, mikor a sértett az előzmények után a Dunába esett és a ladik szélét megragadta ; valamint azt is, hogy ezt a veszélyes helyzetet