Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 75 fejezettség szempontjából mellékes az a körülmény, hogy a felgyújtott tárgy milyen mértékben sérült vagy semmisült meg a tűzgerjesztés folytán, a döntő mozzanat az, hogy az alkalmazásba vett gyujtószer a megsemmisíteni óhajtott tárgyon vagy az azzal helyi összefüggésben álló más tárgyakon valóban megfogamzott-e oly módon, hogy annak a továbbterjedése most már a vádlott minden további közreműködése nélkül teljes bizonyossággal bekövetkezik, hacsak azt megfelelő erővel és eszközökkel el nem oltják. A tüz megfogamzásához pedig nem okvetlenül szükséges, hogy a felgyújtott tárgy — jelen esetben akár maga a ház, akár az azzal helyi összeköttetésben levő bútor vagy a szobában összehalmozott más ingóság — lángbaboruljon, mert a tüz bizonyos anyagokon, igy a jelen esetben közvetítő anyagul használt faszéncsomagokon, lobogás nélkül, parázslás útján is továbbterjedhet és előidézheti más tárgyak felgyulladását és összeredményében a tüz általi megsemmisülést és a közveszélyt. A jelen esetben a vádlott tovább ment a gyújtogatás véghezvitelének a megkezdésénél, mert a ténymegállapítás szerint a maga által gondosan és rendkívül gyúlékony anyagokból (faszéncsomagok és papírdarabok) összeállított máglyát petróleummal leöntve meggyújtotta és az üzlethelyiség ablakát lefüggönyözve, az ajtót becsukva eltávozott és ezzel a szobában levő vagyontárgyait valósággal felgyújtotta, vagyis a gyújtogatás bűntettét befejezte. És közömbös a befejezettséghez az is, hogy a felgerjesztett tüz hoszszabb (több órás) parázslás után önmagától elsenyvedett, vagyis megszűnt továbbterjedni (ámbár jelen esetben a felgyújtott tárgyak egy része még a felfedezéskor is füstölt, illetőleg parázslott), ez a körülmény csak a kár megállapítására bír fontossággal .. . II. (Kúria 1932. ápr. 20. B III. 951/1932. sz.) Indokok : . . . A Btk. 422. § 1. pont alá eső bűntett be végzettségéhez nem szükséges az, hogy maga az illető ház teteje vagy valamely szoba ajtaja vagy ablaka fogjon tüzet, illetve boruljon lángba, a ház felgyújtása be van fejezve azzal, ha a vádlott a ház bármelyik helyiségében levő bútort vagy más ingóságot szándékosan meggyújtja, mert ezeknek a házzal helyi kapcsolatban levő tárgyaknak a lángralobbantása egyenlő hatályú azzal, mintha az épület állaga, a tető, ajtó vagy ablak stb. gyullad meg. Az ellenkező álláspont oda vezetne, hogy a lakásban felhalmozott bútor és esetleg az épület értékét jóval meghaladó műkincsek, ritkaságok szándékos felgyújtása és elhamvasztása csupán a Btk. 418. §-ban meghatározott vétséggé vagy legfeljebb a gyújtogatás kísérletévé minősülne, holott a Btk. 422. § 2. pont az épület felgyujtásával egyenlően értékeli és befejezett bűntettnek tekinti az említett ingóságoknál gyakran sokkal kisebb jelentőségű áru- és terménykészlet vagy anyagkészletnek szabad téren való felgyujtását is. A gyújtogatás büntette különben is nem merőben vagyonelleni, hanem elsősorban «közveszélyü» cselekmény, amely nemcsak az illető ház tulajdonosára vagy lakóira, de egy egész helység személyi és vagyoni biztonságára rendkívüli közvetlen veszedelmet jelent. Ebből folyóan a gyújtogatás befejezéséhez mellékes az, hogy a felgyújtott tárgy mily mértékben sérült vagy semmisült meg a tűzgerjesztés folytán, hanem a döntő mozzanat az, hogy a vádlott által alkalmazásba vett gyujtószer a megsemmisíteni óhajtott tárgyon vagy az azzal helyi kapcsolatban álló más tárgyakon valóban megfogamzott-e oly módon, hogy annak a továbbterjedése most már a vádlott minden további közreműködése nélkül tejes bizonyossággal bekövetkezik, hacsak azt megfelelő erővel és eszközökkel el nem oltják . . . = Ugyanígy Kúria: BDtár XV. 13. — Eltérő Kúria: BDtár XXV. 37.