Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)
Büntetőjogi Döntvénytár. 59 Minthogy pedig ez a különös veszély és a fokozottabb védelem szüksége a jelen esetben, amikor ily szövetség nem jött let re, hanem tulajdonképpen csak a vádlott részéről egyedül volt bűnös akarat és elhatározás, nem forgott fenn, nincs törvényes alap a Btk. 288. § alkalmazására. Jelen esetben nincs egyébről szó, mint sikertelen felbujtásról, mely azonban a Btk. értelmében nem büntethető. = A bűnösség megállapítása két szövetkezővel szemben, mikor a másik kél társ csak színleg ment bele e tervbe: BJT LXVI. 206—208.11. 59. A Btk. 310. §-ának 2. bek.-ben jogialt szigorúbb minősítés csupán hivatásos gépkocsivezetővel szemben alkalmazható. lm0 jan< 2o. B I. 3588/1929. sz.) Indokok :"... A Btk. 310. § 2. bek. csak az esetben alkalmazható, ha az a magatartás vagy cselekvőség, amelynek során a tettes gondatlanságot tanúsított, a tettesnek hivatása vagy foglalkozása. Vádlottnak azonban — aki egy alpakkagyárnak kereskedelmi igazgatója — a gépkocsivezetés sem nem hivatása, sem nem foglalkozása. Az a körülmény, hogy ő a gépkocsivezetői vizsgát letette és hajtási igazolványt kapott, nem teszi őt hivatásos gépkocsivezetővé (sofőrré). Ilyennek csak az az egyén tekinthető, aki állandóan, illetve iparszerűleg űzi a gépkocsivezetést. Ezekkel szemben a törvény azért tartalmaz szigorúbb rendelkezést, mert esetleges gondatlanságuk a köz számára nagyobb veszélyt rejt magában . . . 60. Építési rajzoló, jóllehet gépjárművezetői vizsgát tett, a Btk. 291. §-ának szempontjából mégsem tekinthető olyannak, mint aki a gépkocsivezetést hivatás vagy foglalkozásszerűen űzné. (Kúria 1929. nov. 27. B I. 4806/1929. sz.) Indokok:.. .A Btk. 291. § 1. bek. rendelkezése a szakszerű és állandó hivatást űző, vagyis olyan egyénekre vonatkozóan tartalmaz szigorúbb rendelkezést, akik ezt a foglalkozást hivatásszerűen vagy állandó kenyérkereset gyanánt űzik. A vádlott, aki foglalkozására nézve építési rajzoló, annak dacára, hogy gépjárművezetői vizsgát tett, amelyet egyébként mindenki, aki gépjárművet vezet, általános biztonsági szempontból megszerezni köteles, mégsem tekinthető olyannak, mint aki a gépkocsivezetést hivatás- vagy foglalkozászerűen űzné.