Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

52 Büntetőjogi Döntvénytár. ügy jogerős befejezése utáni önkéntes ittmar adás vagy ön-, héntes visszatérés. (Kúria lm dec- 17 B L 5469/1929. sz.) A kir. Kúria : Mindkét alsóbíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt egészen az elsőbírósági főtárgyalás kitűzéséig visszamenően, a Bp. 384. § 4. pontjának 1. tételében meghatározott okból megsemmisíti és utasítja az elsőfokban eljárt bíróságot, hogy a vádlottal szemben a szükséghez képest a Bp. 472. §-a értelmében járjon el. . . Indokolt: . . . Hivatalból észlelte a kir. Kúria, hogy az alsóbb fokon eljárt bíróságok túllépték hatáskörüket, mikor a rágalmazás vétsége miatt indított ezt a bűnügyet a vádlott törvényszerű kiadása nélkül érdemben elbírálták. Egymagában az a körülmény, hogy a vádlott akkor, mikor ellene a bűnvádi eljárás rágalmazás vétsége miatt megindult, a külföldön tartózkodott, vagyis távollévő volt, még nem képezte ugyan a bűnvádi eljárás megindításának akadályát, mert hiszen a Bp. XXIII. fejezetének rendelkezései szerint bűnvádi eljárásnak a távollévő és ismeretlen helyen tartózkodókkal szemben is helye van. Ámde a törvényszék hatásköre nem terjedt ki arra, hogy főtárgyalást tartson és ítéletet hozzon. Az e részben megállapított tényállás ugyanis az, hogy a vádlott akkor, mikor ellene a kir. ügyész rágalmazás vétsége miatt vádiratot adott, a külföldön, jelesül Bécsben tartózkodott. Mivel azonban ellene hűtlen kezelés és magánokirathamisítás bűntette miatt is bűnvádi eljárás volt folyamatban, amely mindeddig befejezést nem nyert, az eljáró bíróság a vádlottat ez utóbbi bűncselekmények miatt a külföldről kikérte és az osztrák kormány őt e bűncselekmények miatt Magyarországnak ki is adta. A kiadatást követően 1928. évi július hó 31-én, illetve augusztus hó 3-án a vádlott a kir. ügyész, majd az eljáró kir. törvényszék vádtanácsa előtt megjelent és a rágalmazás vétsége miatt ellene folyamatba tett bűnügyben önként jelentkezett, sőt a kir. ügyész előtt felvett jegyzőkönyvben kifejezetten ki is jelentette azt, hogy noha a rágalmazás vétsége miatt indított bűnügyben kikérve és kiadva nem lett, mégis beleegyezik abba, hogy az ellene rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnügy is btárgyaltassék, ami azután meg is történt. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy valamely bűncselekmény miatt más államtól kikért egyén kiadásának helye van-e vagy sem, mint az állami főhatalomból folyó jog, egyedül a kiadatás iránt megkeresett állam kormányát illeti, amely a fennálló szerződések vagy viszonossági gyakorlat alapján, mégpedig a kiadni kért egyén esetleges hozzájárulásától vagy ellenkezésé-