Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 (Budapesti kir. ítélőtábla 1929. nov. 14. B VII. 10,662/1929. sz.) Indokok : . . . A kir. törvényszék tárgyalás tartása nélkül a Bp. 268. § 2. bekezdése és 264. § 1. pontja alapján utasította el a kir. ügyész vádindítványát és szüntette meg a bűnvádi eljárást. Ez a határozat törvényellenes. A vádba tett árdrágító visszaélés vétsége az 1920 : XV. tc. 9. §-a értelmében az uzsorabíróság hatáskörébe tartozik, melynek szervezetét és eljárását az 5950/1920. M. E. számú és az ezt módosító és kiegészítő 9570/1922., 6150/1923. és 6770/1925. M. E. számú rendeletek szabályozzák. Az 5950/1920. M. E. számú rendelet 12. §-a kimondja, hogy amennyiben ez a rendelet eltéréseket nem állapít meg, a Bp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ugyané rendelet 15. §-a pedig akként intézkedik, hogy kifogásnak nincs helye s mihelyt a kir. ügyész a tényállást felderítve látja, vádindítványt nyújt be az uzsorabíróság elnökéhez, aki azt a terhelttel közli és haladéktalanul intézkedik, hogy a tanács a legrövidebb idő alatt összeüljön. Ez az intézkedés tehát a rendes eljárástól eltérést állapít meg, éspedig abban a tekintetben, hogy a Bp. XV. fejezetében szabályozott vádirat, kifogások és az ezekre vonatkozó eljárás mely fejezetben foglaltatik a Bp. 268. és 264. §-a is — uzsora ügyekben nem nyer alkalmazást — hanem e helyett a vádindítvány elbírálása közvetlenül tárgyalásra kerül, ahol a felek meghallgatása után határoz a két szakbíróból és egy ülnökből megalakítandó tanács. Nyilvánvaló tehát, hogy az uzsorabíróság elé utalt ügyekben a Bp. 268. §-ában írt eljárásnak helye nincs és ily ügyekben az eljárás a Bp. 264. §-a alapján meg nem szüntethető . . . 53. Az osztrák népköztársasággal a kiadatási ügyekben fennálló viszonossági gyakorlat szerint annak a kérdésnek eldöntése, hogy valamely bűncselekmény miatt amásik államtól kikért egyén kiadásának helye van-e vagy sem, mint az állami főhatalomból folyó jog, egyedül a kiadatás iránt megkeresett állam kormányát illeti, amely a kiadni kért egyén esetleges hozzájárulásától vagy ellenkezésétől függetlenül, belátása szerint határoz. A kiadott egyén elleni eljárás annak hozzájárulásával sem terjeszthető ki szélesebb körre vagy más bűncselekményre, mint amely miatt a kiadás engedélyezve lett. A kiadatás kiterjesztését feleslegessé teszi az előző kiadás tárgyául szolgált bűn4*