Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. pénzfizetés ellenében vett hasonló cikkek mennyiségének kicsinyességből való szaporítása végett vettek el a nélkül, hogy az elvett mennyiség jelentéktelenségénél fogva a legkisebb mértékben is alkalmas lett volna, arra. hogy <J vádlottak azok, habár ismételt lopásából tervszerű mellékkereset gyanánt számbavehető hasznot húztak volna. A kir. ítélőtábla érvelése téves. Az üzletszerűségnek kétségkívül ismérve a nyereségvágy, vagyis az a vágy, hogy az illető egyén cselekménye által vagyoni előnyhöz jusson ; ez azonban, hogy az így elért vagyoni előnyt mire akarja fehasználni, az üzletszerűség megállapításánál közömbös. De nem ismérve az üzletszerűségnek az sem, hogy a tettes kizárólag a cselekményei által elért haszonból akarja magát, esetleg hozzátartozóit fenntartani. Megállapítandó az üzletszerűség mindenkor, ha a tettesnél megvan a tervszerű ismétlési szándék és ha e mellett ő a cselekményeket keresetként űzi, vagyis ha ő a meg nem levő keresete helyett vagy nem elegendő keresete pótlásául, tehát egyedüli vagy egyik keresetforrásául akarja felhasználni a cselekményéből származott vagyoni előnyt. Már pedig tényként az van megállapítva, hogy a vádlottak — kik közül az előbbi már lopásokért előzőleg büntetve is volt —• előre meg sem határozott lopások elkövetésére szövetkeztek ; lopásokat hosszabb időn át sorozatosan követtek el, éspedig e vádlottak nemcsak a kir. ítélőtábla ítéletében felsorolt, csekély értékű élelmicikkeket, hanem az országos vásáron tekintélyesebb értékű, különböző ruhaneműeket, háztartási cikkeket, de más alkalommal 24 pár keztyűt, esernyőket, sapkákat is loptak. Ezekről a tárgyakról már nem mondható az, amit a kir. ítélőtábla ítélete imént említett indokaiban felhozott ; sőt ezeket tekintve, éppen az állapítható meg, hogy a vádlottak cselekményeiket nemcsak tervszerű ismétlési szándékkal követték el, hanem felismerhető az az elhatározásuk is, hogy ők a lopásokat mellékkeresetként űzik és ezúton akartak maguknak jogtalanul vagyoni hasznot szerezni. Ez pedig már megvalósítja az üzletszerűséget . . . = Üzletszerűség tolvajlásnál : BDtár X. 95. ; XI. 105. ; XX. 3. ; XXII. 124. ; BJT LXXVIII. 53. 1. 44. A Btk. 386. § alá eső csalásnak nem tényálladéki eleme a kár tényleges bekövetkezése; csak a károsítás célzata az, amit a törvény előír. Ez a célzat fennforoghat akkor is, ha a vagyontárgyaknak a sértett hitelező meg-