Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41 arról az alapper elsőfokú bíróságát megfelelő eljárás céljából értesíteni. Ezzel szemben a védő egyoldalú félképviselő, akinek ebbeli hivatásából folyó egyedüli joga és kötelezettsége az, hogy védence érdekéit képviselje. Kiderül ez a Bp. 61. § 2. pontjának ama rendelkezéséből is, hogy védőül nem rendelhető ki az, aki az ügyben mint nyomozóközeg, bíró, közvádló vagy a sértett képviselője járt el, illetőleg bármit tett, ami a térijeit érdekével ellentétben áll. Ha védőül nem rendelhető ki az, aki a kirendelést megelőzőleg bármit tett, ami a terhelt érdekével ellentétben áll, akkor ebből okszerűen következik, hogy a védő, akár kirendelés, akár a fél megbízása folytán jár el, a védelem elvállalása után annál a negatívumnál, hogy ne cselekedjék olyasmit, ami a terhelt érdekével ellentétben áll, többre, tehát arra van kötelezve, hogy szolgálni igyekezzék védence érdekeit. Arra nézve, hogy egyes konkrét esetekben mi a védő teendője, általános szabályokat felállítani nem lehet. Ezt a védői hivatásra nézve kialakult magasabb erkölcsi és nemes hagyományi közfelfogás alapján, amelyet a Bp. 61. § 2. pontja törvényileg is alátámaszt, az eset körülményei szerint kell a védőnek eldöntenie. Az azonban kétségtelen, hogy — bár a védőnek nem hivatása, hogy köztudomású vagy kétségtelenül bebizonyított tényeket tagadjon vagy lehetetlen, komolytalan, a saját jogászi hírnevét rontó, erőltetett, jogi felfogásokat nyilvánítson ; mégis — úgy a tény-, mint a jogkérdésben gondos megfontolás után a törvényes tényálladék fenn vagy fenn nem forgására, a minősítésre nézve stb. ki kell fejtenie azokat az értékelési lehetőségeket, amelyek az adott helyzetben a szabad bírói mérlegelés mellett a vádlottra esetleg a felmentés vagy az enyhébb minősítés lehetőségével járhatnak ; s ha a védő az eset kétségtelen tisztázottsága és komoly vitát nem tűrő világossága miatt a vádlott érdekében már igazán mitsem hozhat fel, akkor is a legszélső határ, ameddig elmehet, az, hogy — nem él a szólás jogával. A védő a lehetőség keretében csak védhet , de soha nem vádolhat, mert törvényi kötelessége védence helyzetén könnyíteni és nem azt súlyosbítani. Mindezekből folyóan a vádlott azzal a tényével, hogy a védői székből kifejezetten magáévá tette a vád álláspontját, sőt a vádló nyilatkozatán túlmenően erősítette azt azzal a kijelentésével, hogy a «vád tárgyává tett sajtóközlemény tartalma a vádbeli cselekmény tényálladékát a legteljesebb mértékben kimeríti», a védői hivatással járó kötelességét vétkesen megszegte s ezzel az Ü. E. 68. § a) pontjában ütköző fegyelmi vétséget követte el.