Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. húzódozva, de mégis elvállalta. A perbeszédekre kerülvén sor; a főtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a kir. ügyész következő indítványa után : «A vádlott ellen a vádat a vádirat értelmében fenntartom, kérem a bűnösség megállapítását)), a vádlott mint védő a következő előterjesztést tette : «Én is abban á véleményben vagyok, mint a kir. ügyész úr, a vád tárgyává tett sajtóközlemény tartalma a vádbeli cselekmény tényálladékát a legteljesebb mértékben kimeríti. Ugyanezért a bűnösség kérdésében a vádlott védelmére semmit sem tudok felhozni». A vádlott védekezésében előadta, hogy ő a főtárgyaláson a tényállást annyira tisztázottnak látta, hogy az igazsággal ellenkezett volna, ha mást terjesztett volna elő, mint amit tényleg előterjesztett. Felfogása szerint a védőnek csupán olyant nem szabad tenni, amivel védencének árthatna, már pedig a vádlott távollétében megtartott tárgyaláson csupán a bűnösség kérdése döntetik el és ha a vádlott előkeríthető lesz, az ügy a Bp. 462. § szabályai szerint újból tárgyalandó és a bíróság semmiben sincsen kötve korábbi határozatához. Előadta továbbá, hogy amennyiben nyilvánvalóan valótlanul védte volna védencét, ezzel magát és védői tisztét nevetségessé tette volna. Végül fellebbezésében kifejti, hogy a vádlói és védői jogkörök nem mereven elzárt területek s hogy gyakorlatában több eset fordult elő, amelyben a vádhatóság képviselője csatlakozott a védelem álláspontjához. Fenti tényállás mellett a vádlottat az Ü. E. 68. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétségben kellett vétkesnek kimondani a következő okokból: A kir. ügyészség és a védő perbeli szerepköre a bűnvádi eljárásban nem analóg. A kir. ügyészség a közvádat képviseli ugyan, de a Bp. több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek szerint a kir. ügyészségnek joga, sőt kötelessége a gyanúsított, illetőleg vádlott vagy elítélt érdekében lépéseket tenni. így a Bp. 9. § értelmében az eljáró hatóságok — tehát a kir. ügyészség is — kötelesek a terhelő és súlyosbító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni és a terheltet jogairól felvilágosítani; a 100. § hasonló rendelkezéseket tartalmaz a nyomozásra nézve, amelynek irányítója a kir. ügyészség. A 383. § értelmében a kir. ügyészség a vádlott érdekében .fellebbezéssel és a 430. § értelmében semmisségi panasszal élhet; a 387. § 2. bekezdése értelmében a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt fellebbezés mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő ; végül a 488. § értelmében, ha a kir. ügyészség tudomást szerez olyan körülményről, amelynek alapján az elítélt javára újrafelvétel volna indítványozható, köteles