Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 fogalma alá eső célra irányuló felhasználása — ha az nem is jár az erkölcsi züllés veszélyével — már a Btk. 318. § szerint minősítendővé teszi a cselekményt. A kir. Kúria a súlyosabb minősítést ily tágabb körben nem állapította meg, mert e szélesebb körű felfogás szerint is a Btk. 318. §-ban foglalt nyerészkedési cél csak akkor valósul meg, ha a tettes szándéka már a gyermekrablásnál arra irányult, hogy az elrablott gyermeket valamely nyerészkedő foglalkozásra vagy életkeresetre használja föl és pedig azért, hogy ezáltal a saját vagyonát jogtalan módon növelje. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott és e helyütt is kötelezően irányadó tényállás azonban e részben is az, hogy az ily célzat «végett» való elkövetésre nézve ténybeli támogató adat egyáltalában nincs. Egyebekben pedig az elkövetés után a vádlott E. Juliskával úgy bánt, mint az édes leányával; a kisleánynak semmivel sem volt rosszabb dolga, mint más szegény ember gyermekének ; a gyermek a vádlottat édesanyjának szólította, iskolába járatták, megbérmálták, rendesen ruházták, s ha dolgoztatták is, csak olyan dolgot végeztettek vele, mit más szegény ember szokott a gyermekével végeztetni. Ezekből a tényekből pedig a kir. Kúria sem tudott jogilag arra következtetni, hogy a vádlott a gyermek elrablásával akárcsak tágabb értelmű nyerészkedési cél megállapításához szükséges fennebb jelzett szándékból cselekedett; s így a maga részéről sem találta megállapíthatónak azt, hogy a vádlott a gyermekrablást avégett követte el, hogy a rablott gyermek valamely nyerészkedési célra használtassék. Jogi tévedés nélkül mellőzték tehát az alsóbbfokú bíróságok a vádlott bűncselekményének a Btk. 318. § szerint való minősítését . . . = A 318. § szerint minősülő gyermekrablás megállapítása (felhasználás koldulása): BET 393. 42. Megszegte a hivatással járó kötelességét a védő, aki a védői székből kifejezetten magáévá tette, sőt a vádló nyilatkozatán túlmenően erősítette a vád álláspontját, holott a védőnek — mint aki egyoldalú félképviselő — ebbeli hivatásából folyó egyedüli joga és kötelezettsége az, hogy épen' ügyfele érdekeit képviselje. (A kir. Kúria ügyvédi tanácsa : 1929. okt. 26. Üft. 193. sz.) Indokok : . . . A nem vitás tényállás szerint S. ügyvéd a budapesti kir. törvényszék egyik tanácsa előtt a főtárgyaláson E. L. védelmét a főtárgyalási elnök kirendelése folytán, bár